LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Kollár Kornélia Gyólay Karolina. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Dallam átölel Keskeny utca házai között, a lámpák narancs fénye olvad színek az éjszakában, az aszfalt nedves tükrében, visszaverődő neon fényekben, sarkon egymaga a zenésszel, szaxofonja búgó hangja, lassan kibontakozik az éjszakában, betölti a szűk utcákat, a dallam átöleli a falakat, végigsiklik a vakolaton, mintha régi titkokat mesélne, benne elvesztett szerelemmel, a zene hullámai kavarognak, bekúszik minden ablakokon, szobámba is betelepszenek, átszövik a nyomott árnyas csendet, minden taktusa átkarolja szívemet, lelkemet magával repíti a zene.

Egy halk zeneszó Az esztendő vége fele Mindenki számot vet. Átadom magam gondolataimnak És elrévedek egy álomban. Gyönyörű helyen járok, Lábam alatt macskakő, Eső áztatja az utat, Lábam alatt kopog az aszfalt. Megpillantok egy padot, Magányos, mint jómagam, Leülök s mostantól Ketten vagyunk nem magam. Halk zene hangja cikázik a közelben, Nem keresem forrását csak magamba engedem. A szaxofon hangja irányitja álmaim, Kellemes útra terelik gondolataim. Nem gondolok már a rosszra, Tettem azt már túl sokat. Fohász fogalmazódik bennem, A jó Istenhez szólok, kémlelem az eget. Édes Drága Istenem, Nézz le rám, fogd meg kezem. A következő évre, ha kérhetem, Inkább ölelj, mint büntess engem. Segítsd meg családomat, Hogy ne csak magamra gondoljak. Kicsit is, nagyot is, Kérlek óvd és bátorítsd. Benned bízom, nincs más nekem. Kezedbe helyezem életem. Kérlek segíts, mert más nem fog. Te vagy a hatalmas fent ott. Elhalkul a zene, Visszatérek az életbe, Megszűnik az álom, Újra a hétköznapokat járom. Egy dolog nem változott, Hiszem, van egy fentebbvaló ott. Aki irányít és megsegít, Reményt ad és életem rendezi.

A hang, ami kísér - Aurora Amelia Joplin Hallok egy dalt, lágyan viszi a szél, miközben a csillagok néznek reám. A Hold mellém szegődik, csendben őrzi az utam. Pont most, pont jókor szárnyra kel egy dallam, fényként ér a lelkemhez. Egy angyal talán – ki tudja? A zene körém fonódik, láthatatlan aranyszálakkal, lágyan, kellemesen. A hang azt súgja: haladj tovább. Nem vagy egyedül. A lépteid hazatalálnak.