Múzsák Könyvtára

A Múzsák Könyvtárában számos vershez hangos változat is készült – felolvasva, előadva, megzenésítve. Ezen az oldalon azokat az alkotásokat találod, amelyekhez a szerzők vagy előadók hangosvers-hivatkozást adtak meg. Ha szereted hallgatni a verseket, nem csak olvasni őket, akkor érdemes itt barangolnod!

Te vagy az erő, a karcos igaz,
a sziklák közt zengő visszhang.
Én vagyok a tiszta, lágy fonal,
a hajnal, mely szelíden andalog.

Te hordozod bennem a vágy tüzét,
én benned az otthon melegét.
Mint kenyér és hús – külön szavak,

Olyan vagyok, mint az ősz maga,
színek tánca, búcsú dala.
Piros, arany, barnába hajló,
minden árnyalatban szívbe szálló.

Egyedül szállok, mint a falevél,
mely titkot visz, s nem beszél.
Hol landolok – ki tudja azt?

Lángból születtem, te jégből érkeztél,
szívemre fagyva mégis felégtél.
Szikra lett minden kimondott szavad,
forróság ringatta jeges arcodat.

Én perzseltem, te hűtöttél puhán,
mint hajnalcsillag az est oldalán.
A szívem lobban, tiéd megpihen,

Engedd, hogy válladra hajtsam fáradt fejem,
ahol a világ zaját végre elfeledem.
Engedd, hogy csókom puhán arcodra simuljon,
s szíved dobbanása bennem visszhangra találjon.

Engedd, hogy illatod bőrömben megmaradjon,
kísérjen minden hajnalon és minden alkonyon.
Mert te vagy a levegő — a láthatatlan éltető,

Puha tér 
Lágyul az este,
álommá a csend,
könnyű a lélegzet,
minden jelen.

Nem kell a szó már,
nem kell a fény,

Nem szóltál sokat, de minden szavad
a szívembe égett, mint puha arany.
Nem öleltél túl gyakran – mégis tudtam,
hogy a világon senki nem szeret úgy, mint te, apukám.

Az emlékek most suttognak csendben,
mint levél a szélben, ha ősz közeleg –
egy pad a kertben… s mintha még ott ülnél,