LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Vizkeleti Erzsébet Gábor Edit Gyólay Karolina Kollár Kornélia. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Játszma A tábla felett csend ül, súlyos, mély, lépések várnak rám s eldől az esély. Fehér és fekete szemben áll, mint bennem vágy és józan határ. Egy gyalog indul, kicsi, de bátor, mögötte a múlt, előtte jövő táncol. A huszár kanyarog, merész az útja, nem látja előre, hová jut még ma. Mérlegelek csendben: várni vagy lépni, kételyek árán is továbbmenni? Mert minden döntés nyomot hagy, akár nyersz vele, akár elragad. A játszma halad, nincs visszatérés, csak újabb kérdés és újabb lépés. Matt vagy győzelem lesz-e a vég? Sakk tanít élni, dönteni, lépni még.

Csak egy kis agycsikorgás                  avagy Sakkjátszma az utcán Futó most üti el a gyalogot, mert hát miért akar éppen előtte tenni egy veszélyes oldal lépést az ott álló ló felé? Mire felhangzik „Góó..l!” lett volna, ha az a paraszt nem rúg akkorát, hogy fölé megy a hálónak és még a védőkerítésen is túllövi, így csörömpölve becsapódik a bástyaszerű ház ablakán, mire a Király úr nagy mérgesen kilép védett állásából, hogy a másik parasztot leüsse, de ekkor közbelép a Királynő és közli őfelségével, hogy ne bántsa a lovagját, ki ló lépésben kiszáguld - az L alakú zsákutcából.

Az már matt A sakktábla előtt állok. Fekete és fehér mezők váltják egymást – ahogy a nap és az árnyék az életben. A figurák hallgatnak, mégis tudnak mindent. A gyalog türelemre int, a király felelősségre, a vezér bátorságra tanít. Itt minden lépés súlyt kap. A kéz megáll egy pillanatra, mert az út előre halad, és minden döntés alakot ölt a táblán. A sakk figyelni tanít. Arra, hogy az erő csendben rendeződik. Arra, hogy az idő társul mellénk. A tábla mentor. Szavak nélkül vezet. Aki tanul, önmagához közelebb lép. Amikor a figura elindul, az ember is mozdul vele, belül. Az már matt.

Élet játszmája Egy sakk tábla áll előtted, néma mezők, feketén, fehéren. A bábuk sorban, katonás rendben, várják a belső parancsot csendben. Gondolatok folynak a teremben, még a lélegzet is megáll egy percre, döntés súlyos, mint az ólom lánc, a következő lépés, a te kezedre vár. Elméd labirintusában jársz, kutatsz, mérlegelsz, lépésedhez kalkulálsz, vársz, kivárod a tökéletes pillanatot, vagy mersz kockáztatni, él az akaratod? Mozdulat élet sakk tábláján választás, útkereszteződés a hatvannégy mezőn át, van, ami diadalra vezet, győzelemre, van, ami fájdalomba taszít, vereségbe. De minden lépés bölcsesség tanítója, A játék halad tovább, mint az élet folyója, előre, mindig előre, magadért lépdelsz még akkor is, ha a király van veszélyben.

Döntés súlya, avagy a sakktábla Előttem a tábla. Nem játék már. Évek állnak rajta sorban, az idő nem áll. Emberek, döntések, kimondatlan szavak, Mind ott felejtve egy mezőn, mozdulatlan. Volt, hogy túl sokáig nem léptem. Féltem, ha mozdulok, mindennek vége. Pedig csak én álltam meg középen, Míg az idő lépett helyettem, könyörtelen. Nem mindig a legerősebb bábut vittem, Néha csak azt, amelyik még hitt bennem. Volt, hogy vesztettem, de akkor tanultam, Hogyan maradjak önmagam. Az élet is fekete fehér, akár a tábla, Volt, hogy túl sokat kockáztattam. Volt,hogy olyat léptem, mit nem kellett volna, Sakk-matt, s dőlt a futó nyomban. Át kell gondolni minden lépést, Akár élet a tét, akár a játék. Néhány lépést jobban átgondolhattam volna, Bár az biztonsági játék lett volna. Sakk tábla? Vagy az életem? Minden lépés az én döntésem. Döntésem súlya a kezemben, Mindegy,hogy a tábla vagy az életem.