2026-01-03 napi játék

← Vissza a fórumra

LEZÁRT TÉMA

Játék leírása:
Múzsák Napi Játéka! Ma a főszereplő téma: a telihold fénye Ma éjjel telihold ragyog az égen. Nyugodtan halad, figyel, és fényt ad. Megmutatja azt is, amit nappal gyakran elsiklunk. A telihold a beteljesedés ideje. Ami eddig csak gondolat volt, érzés volt, sejtés volt — most láthatóvá válik. Az év eleji telihold különösen őszinte. Még friss bennünk az új év ígérete, és velünk vannak azok a tapasztalatok is, amelyek idáig vezettek. A hold fénye mindkettőt megvilágítja: amit érdemes továbbvinnünk, és amit ideje elengednünk. A telihold alatt sok minden tisztábbá válik. Érzések, döntések, vágyak. Nem azért, mert megváltoznak, hanem mert végre nevükön tudjuk nevezni őket. Gondolj bele: • Mit világít meg benned ez a telihold? • Mi az, ami most ért be, felismerhetővé vált? • Van-e valami, amit a hold fényében elengednél? • Ha a telihold üzenne neked, mit mondana? Írhatod ezt az éjszakát: egy versben a fényről és az árnyékról, egy 100 szavas novellában egy éjszakai felismerésről, egy mesében, ahol a hold megszólal, vagy egy haikuban, amelyben egyetlen pillanat ragyog fel. Választható műfaj: • vers • 100 szavas novella • hosszabb novella • mese • haiku Szeretettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Hozzászólások (8)

Aurora Amelia Joplin ◆ • 4 napja
Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: A. J. Vale Gábor Edit Gyólay Karolina Vizkeleti Erzsébet Mária Ozsváth Kollár Kornélia. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója
A. J. Vale • 5 napja
Mindentudó Teliholdas éjszakán a felhők táncolva, kergetőzve takarják el néha égi kísérőnk fényes arcát. Felnézek rá, ő pedig visszamosolyog rám, akár egy régi jó barát vagy egy bölcs nagyapó. Ragyogó arcával felém fordulva, átható tekintettel néz engem. Pont úgy, mint aki ismeri a legapróbb titkaimat is. A vesémbe lát, de nem ítélkezik. Nem mond véleményt,  nem ad tanácsot. Csak csendben figyel. Tanúja életem minden egyes pillanatának. Néma marad, néha csak a szemöldökét húzza össze, a homlokát ráncolja vagy csak mosolyog rajtam és döntéseimen.  Most sem tesz másként, csak lassan úszva bejárja az éjszakai eget, kísérői a pislákoló csillagok. Örök társa életemnek.
Gábor Edit 💠 • 5 napja
Egy kis hóesés        avagy Az út Alsóboldogfalva és Székelykeresztúr között Hullott egy kis hó ma, talán a telihold hozta, hóesést régen láttam, most se csodálhattam. Havas tájban a mesében, vagy képen gyönyörködhetek, magát ezen a vidéken, csak ritkán mutatja meg. Emlékeimben még élnek: a régen látott havas hegyek, farkas üvöltő fagyos telek, s amint piros arccal megyek. Kelő nappal szembe indulok, szememből könny csorog, csizmám alatt hó csikorog, az úton senki sem kódorog.  Szürkületben indulok vissza, szemem a vidéket pásztázza, hátamban telihold ragyogása, félelmem egyedül ő oszlatja.
Gyólay Karolina 💠 • 5 napja
Egy ég alatt Mint egy halott csillag milliárd évnyire, a fölről nézve még beragyogja az eget, úgy te is ki itthagytál magad után hagyva az űrt, magányt, nem vesztettél a fényedből, mégha nem is csillog szemed szememtől. Testem beleremeg pillanat vágyába, gondolataimmal egyedül fekszem az ágyban, falon cikázó sziluettedet látva, tudom nem vagy itt, csak a Hold fényének játéka. Becsukott szemmel érzem, hog símogat végig, míg gyűrött párnám arcomtól nedvesedik. Könnyeimmel sem kértelek, hogy maradj, elengedtem, akiért a csillagokat lesem ma, egy godolat nyugtat és ad hitet, hogy bárhol is vagy, egy ég leple fed be minket.
Vizkeleti Erzsébet 💠 • 5 napja
Párhuzamos ellentétek Hol fény születik, ott árnyék is él, nincs ember, kit csak az egyik kísér. Igazság mögött sem minden szó igaz, csönd is takarhat hazugságokat. Álmomban néha valóság csillan, nappal szememben álomkép lobban. Kettő közé születik az ember, hol a fény vetekszik a sötéttel. Van, hogy szívemet kétség szaggatja, de lassan tovaszáll az éjszaka. Szobámba beárad reggeli fény, s vele együtt szökken be a remény. Mert bennem él az éj és a reggel, hűség szava és a csalárd ember. Nem kérhetem, hogy árnyék sose érjen, nem kaphatok csak jót vagy csak szépet. Egyensúly ez, örök törvény és rend, kettősség nélkül nincs egy élet sem. Volt úgy, hittem csak az egyik kell, ám árnyak nélkül a fény sem felel. Legyen több a fény, így szól az ima, s hogy ne nyeljen el sötétség árnya! Ma több ragyogást kérek, mint tegnap, hogy ne féljek a homálytól sem holnap!
Mária Ozsváth • 6 napja
Telihold fényében Szeretem a Holdat Mert a fénye alatt, Szívem a sötétben Tehozzád szalad. Ha félnék, bátorít, Menjek az utamon, Ha remélnék, biztat, Szárnyaljak csak szabadon. Ha sírnék, vígasztal, Letörli könnyemet, Ha mennék, elindul, És fogja a kezemet. Sötétben a fényét Lábam elé szórja, Ha én eltévednék, Találjak hozzád vissza! 2023.10.24.
Aurora Amelia Joplin ◆ • 6 napja
Két tér között - Aurora Amelia Joplin A létezés vékony hártya, fény és árnyék között kifeszítve. Itt él az, aki érez, aki hallja a világ zaján túl a belső ritmust. A súly lassan tanít. Megállásra, figyelemre, arra, hogy minden lépés jelentéssel telítődik, ha tudat kíséri. Az érzékeny lélek finom műszer. A durva világban élesebben mér, mélyebbre lát. Magasság hív, mélység tart. Közöttük formálódik az emberi jelenlét, csenddel, felelősséggel. A fény ritka, mégis pontos. Aki észreveszi, az út hordozójává válik.
Kollár Kornélia 💠 • 6 napja
Új kezdet Felnézek az égre, Eme csodálatos égi jelenségre. Minden egyes teleholdnak, Nagy erőket tulajdonítanak. Telihold, melynek csodás ereje, Megvilágítja azt is amit más elrejtene. Felerősödnek érzelmeink, belső felismeréseink, Ez egy csoda, kétség nincs. Elengedjük ami nem szolgál, Nem cipeljük ha nem muszáj. Harminc naponta ez a fényes jelenség, Sok mindent lezár és tisztulást idéz. Én tudom, hogy eltelt újabb harminc nap, S majd a szememre nem jön álom egy pár nap, De sok ősi kultúrában jele volt az aratásnak, Az aratásnak ami a megélhetést szolgálta. Babona ide vagy oda, Nekem valami újat mutat. Elgondolkodtat, Mit rejt az elmúlt harminc nap. Sikerült amire vágytam? Vagy nem elég keményen próbáltam? Fürkészem az eget , S közben fejben elszámolást végzek. Minden egyes újhold, Egy új lehetőséget nyújt. Mindig van új kezdet, Ha úgy érezzük a régi sehova nem vezet. Kellemes kémlelnem az eget, Mert tudom, hogy semmi nem veszett. Telehold, mi megvilágítja a földet és eget, Feledteti a régit és ad egy új lehetőséget.

Új hozzászólás

Hozzászólni csak belépett felhasználók tudnak. Bejelentkezés