LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: A. J. Vale Kollár Kornélia. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

A remény lámpása A téli éjszakában pislákol az ablakban egy kis lámpás. Táncoló lángnyelvei árnyékot vetnek az ablak elé. A zord hideg vasmarokkal szorítja a tájat, elborít mindent a rideg sötétség. A szobában azonban a lámpa fénye meleget sugároz. A sötétség rettegve figyeli a lámpás vidám fényjátékát. Látszólag a sötétség és a fény ellenfelek. De a lámpás bölcs. Ő tudja az igazat, ezért ő nem akar több vagy nagyobb lenni. Tudja, a múlt sötét árnyai nélkül nincs a jövő reménysége sem. Tudja, egyik nélkül nem létezhet a másik sem. Ők összetartoznak. Így vidáman szórja fényét a sötétség felé, mutatva az utat a reménynek.

Édesapám lámpása Ülök a konyhában, félhomályban, tekintetem a szekrény tetején, megakad egy régi emléken. Por fedi már, rég nem szolgál, Édesapám féltve őrzött lámpása. Csak olaj, kanóc és egy búra Neki mégis gyermekkori csoda. Emlékszem, mikor apjától megkapta, Rohant haza, hogy megmutassa. Kanócot az olajba merítette, Gyufával a lámpát életre keltette. Némán néztük perceken át, mire képes egy ilyen kis láng. Apám mesélt régi álmairól, s köztük erről a lámpásról. Olyan különleges volt ízlése, Megmutatta az egyszerűségbe is a szépséget. Az olaj, a kanóc és a búra, Mennyi örömet rejt magába. Nem merem a lámpást használatba venni, De hálás vagyok, amit bennem felelevenít. Az emlékeket nem szabad elrejteni, Jól esik azokat felidézni. Most én voltam a kis láng aki felizzott, Az emlék pedig az olajba mártott kanóc volt. Búra alatt éljük életünket, Ne feledjük a kedves emlékeket. Mindenkinek szüksége van a lángra, Ami sötét helyzetben megvilágítja. Számomra a fény a rímek faragása, De lehet hogy valakinek verseim olvasása.