LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Soósné Balassa Eszter Vasasné Koszla Beáta Gyólay Karolina Kollár Kornélia. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

#napijáték Fél pohár víz A forrást gyönyörű erdő ölelte át, Mellette fut a fürge kisvasút. Mohos tuskón pihen egy pohár, Hívogat, gyere igyál friss vagyok. Napsugara táncol a víz tetején., Látszik a zöld moha alul,mintha Félig se lenne tele,vagy félig üres, Magam se tudom,ezért kiiszom. Csorog a forrásvíz a pohárba, Mostanra tele engedem én. Nincsen kedvem vitatkozni, Hogy félig tele, vagy félig üres. Soósné Balassa Eszter

Félig /Vasasné Koszla Beáta/ Erdő szélén tisztás köszön fenyő törzsén csend ül fatörzsén moha fon ágyat. Egy félig töltött pohár fogad. Ki tette ide? Hová szaladt? Itt maradt az erdő szélén erdő tündérek est ebédjén. Félig tele vagy félig üres? Vagy csak ennyi mit szántak bele? Erre kérem nincs válasz elfújta a szél,már messze vágtat.

Tükör a föld szívén Üvegpohár áll félig tele, a zöld moha tetején, tiszta és átlátszó víz benne, mint egy tükör a föld szívén. A fény, örök utazója lenne, ami megpihen a felszínén, apró gyémántokat szórva szét, tükre a harc az életért? A környezet csendben figyel, a fák ágai közt a szél suhan, madarak dalukkal csalogatnak, víz játékosan a leveleken is csillan . S a pohár nem mozdul, a most pillanat foglya, mégis gondolatot indít el, a törékenység lehetőségét, a természet nyers szépségét, a csend mély értelmét, s vár, hogy valakinek, a szomjúságát oltsa.

Itt vagyok Egy pohár áll a mohán – erdő lélegzik, fény csorog bele, az idő megérkezik. Félig te, félig üres a pohár, ahol a csend megtart, és rám talál. A víz tükrében arc és gondolat, kétely és hála egymásra hajolnak. Ami elfogyott, tanítja a kezet, ami maradt, az jelenléthez vezet. Hétköznapi léptem a kövön kopog, a világban élek – mégis szabad vagyok. A pohár peremén az élet körbefordul, minden kérdés lassan hazaindul. Értelem ül a tiszta ízen, ahogy a pillanat bennem időz, éppen. Félig tele – így igaz a mérleg, hiány és bőség egymásba érnek. Kortyol a fény, s én vele maradok, a jelen súlya könnyedén rám ragyog. Nem álmodom, itt vagyok, jelenlétében élek szabadon.

Pohár Egy örök dilemma, Félig üres vagy félig tele vagy? Egy pohár víz, Mégis a felfogásról sokat árulkodik. Ha félig tele, Életedben sok örömödet leled, Ha félig üres, Akkor az élet nem volt hozzád mindig kegyes. Félig tele csak az optimista pohara, De a pesszimista a magaét, félig üresre issza. Te melyik táborba tartozol? Én attól függ az élet aznapra mit osztott. Az én hangulatom sok mindent irányít . Süthet a nap, ha aznap a bal láb indít. Nem jó tulajdonságom ez, Ebben az esztendőben, ezen változtatnom kell. Jelen pillanatban, Nálam a pohár félig tele van. Rengeteg mindennek örülök, Az év hátralevő részére nagyon készülök. Reményekkel telve tervezem jövőmet, Csendben célokat magam elé görgetek. Sokszor volt üres a pohár, De ez csak a hozzáállásomon áll. Idén nem tettem fogadalmat, Előtérbe helyezem magamat. Saját célom felé haladok, Év végén a félig tele poharammal koccintok.