2026-01-07 napi játék

← Vissza a fórumra

LEZÁRT TÉMA

Játék leírása:
Múzsák Napi Játéka! Ma a főszereplő: a belső börtön A képen egy nő ül egy zárt térben. A falak vastagok, az ajtó nehéz, a fény szűk résen érkezik. A mozdulatlanság beszél. Ez a kép sokunk számára ismerős érzést hordoz. Sokféleképpen élhetjük meg azt, amikor börtönben érezzük magunkat. Lehet ez egy párkapcsolatban, egy munkahelyen, egy élethelyzetben. És lehet úgy is, hogy saját magunk állítunk korlátokat – kimondatlan szabályokat, félelmeket, megszokásokat –, amelyek visszatartanak bennünket attól, hogy szabadabban éljünk. Ez a börtön gyakran láthatatlan. Kulcsa mégis nálunk van. Gondolkodj el, és válaszolj őszintén: Mikor érezted utoljára azt, hogy egy helyzet visszatart, pedig kívülről minden rendben látszott? Van most az életedben olyan „fal”, amelyet már megszoktál, ezért észre sem veszed? Mi lenne az első apró lépés, amit megtennél, ha nyílna egy rés az ajtón? Írd meg a gondolataidat a kép alapján az alábbi műfajok egyikében: vers 100 szavas novella hosszabb novella mese haiku Szeretettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Hozzászólások (5)

Aurora Amelia Joplin ◆ • tegnap 02:02
Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Vasasné Koszla Beáta Soósné Balassa Eszter Kollár Kornélia A. J. Vale. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója
Vasasné Koszla Beáta • 1 napja
Amikor /Vasasné Koszla Beáta/ Amikor elfogynak a szavak s helyettem a csend beszél. Amikor a sötét szobádban is jobb mindennél. Amikor elhagyják szívedet a remény percei. Amikor a magány karjába vesz s nem akar engedni. Amikor a könnyeid is elfogytak s a lelkeden hegek maradtak. Amikor a világ végére repülnél s a láthatatlan köpenyért reszketnél. Amikor elhagynak kik régen szerettek s te egyedül bolyongsz mint egy lakatlan szigeten. Amikor nincs madár ki magasba repítene vagy egy szép dalával újra feltöltene. Amikor....
Soósné Balassa Eszter 💠 • 1 napja
#napijáték Lelked börtönében Vastag falak, ablakon,ajtón rácsok, magadba roskadva kuporogsz. Nincs ki kinyissa, mert kulcsa a te zsebedben lapul, egy napra várva. Ha az ember saját börtönének rabja, és oly vastagok a falak, sötétség van. Kinn és benn mozdulatlan minden, megsebbzett madárként kuporogsz. Odadöngöl az élet saját falaidhoz, nincs kiút, nincs ki melléd álljon. Visszatart, bezár a saját korlátod, de végre kattan a zár és ajtód kitárul. Akkor feléd nyúl egy láthatatlan kéz, egy hang végre megszólal benned. Börtönöd kapuja elötted kitárul, beárad a Fény, meglátod a kiutat. Szállsz, mint kiszabadult madár, szárnyal lelked, mint szírteken a sas. Börtönöd láthatatlan volt, kulcsa nálad, hogy kattanhasson a zárban a kulcs, fel kellett nőnöd lélekben önmagadhoz. Soósné Balassa Eszter 🌼
Kollár Kornélia 💠 • 1 napja
Lelkem börtönében Évek sűrű csalódásai okán, Lelkem olyan lett, mint a titán. Minden hatásnak ellenáll, Kitart még világ a világ. Jöhet vihar, tenger vagy sav, A titán ellenáll mindannak, Ami megpróbálja elpusztítani, A semmivel eggyé varázsolni. Miért kellett nekem? Ilyen rideggé lennem? Gondoltam így kevesebbet sérülhetek, Lelkem foszlányait így megőrizhetem. Lelkem börtönbe zártam, Hogy maradjon belőle még másnak. Egy részét érinthetetlenné tettem, Amit nem zsigerelhet senki sem. Sokszor próbáltak már elpusztítani, Írigység miatt szétszakítani. Önző emberek, kiknek nem tetszett egyéniségem, Nem szívlelték, hogy a szeretet nyelvét beszélem. Lelkem börtönében minden nap szép, Nem engedem be azt, ami tönkretenné. Fala titán erősségű fém szerkezet, Melyet nem old még a királyvíz sem. Szükségem van a lelkemre, Ebben a szürke rengetegben. Szüksége van rá családomnak is, Számíthassanak rám bármi jön is.
A. J. Vale • 1 napja
Az elme szabadsága Némán ülök zárkáim falai között. Előttem víz, étel, ami a testemnek kell. De mi van az elmémmel? Neki mire van szüksége? Testemet börtönbe zárhatják, de a tudatom szabadon szárnyalhat. Gondolataim előtt nincs korlát, ezt nem veheti el tőlem senki. Lecsukom szemem és máris kilépek a tömlöc falai közül. Napsütéses kék ég alatt, virágos mezőn lépkedek. Hallgatom a madarak énekét, beszippantom a növények illatát, talpam alatt érzem a nedves fű érintését. Lelkem szabaddá válik, ha csak egy percre is. Fel-alá járkálok a koszos, dohos falak között. Arcom az egyetlen apró ablak felé fordítom, meleg napfürdőt veszek. Újra az álmok útjára lépek.

Új hozzászólás

Hozzászólni csak belépett felhasználók tudnak. Bejelentkezés