LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Gábor Edit Márkus Katalin/Kata/ Vasasné Koszla Beáta. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Reggel Ég alján settenkedve kél a nap - felhőt pirítva, rózsaszínt virítva. Ég felhőit sötéttel rútítja, csúf szürkével komorítja. Lassan ébredek, álmom oszlik, szép nap reménye foszlik. Miközben kávémat kortyolgatom, és teendőimet fontolgatom. Barátom reggeli gondolatát elolvasom, válaszom neki megirom. Napkorongja az égen emelkedik, fényárja világra terpeszkedik. Minden rossz álmom lerázom, reményeimet újra formázom. 2025.11.21.

Reggeli szokásaim Álom fogságából szabadulva kicsit kábultan botorkálok ki a konyhába. Hunyorgó szemekkel, kezemmel automatikusan a kávéfőző felé nyúlok. Friss őrölt kávét teszek a tartójába, tetejét lecsavarva vizet öntök a tartályba, egyáltalán nem zavar, ha pár csepp vizet mellé öntök. Álmosan még nem olyan biztos a kezem. Bekapcsolom a kávéfőzőt, közben előkészítem a poharamat, kanalat, tejszínt a hűtőből. Pillanatokon belül már orrommal incselkedik a finom, semmivel sem összetéveszthető kávé illat. Jó nagyot szippantok belőle, ez már fél ébredés! A kiöntőben még nem látom, de már hallom halk sustorgását, és láss csodát, végre megjelenik az első csepp feketekávé. Pár pillanat és kisebb gőzfelhőt eresztve már a kiöntőben gőzölög a frissen lefőtt kávé. Éppen, hogy meg nem szólal. Gyorsan poharamba öntöm, és még bizonytalan léptekkel elindulok vele az erkély felé. Keletre néző erkélyemet lágyan simogatva körbeöleli a reggeli napsugár. Szép kora őszi reggel van, imádok itt kávézni. Magamra terítem anyukámtól kapott jó meleg gyapjú vállkendőmet, és míg kortyolgatom a finom, forró feketét, ráérősen nézelődök. Az utcát szegélyező platánfák sárguló levelei már jelzik, hogy vészesen közel a lombhullás ideje. Az utca megszokott reggeli lüktetésétől eltekintve szokatlanul nagy a csend. A fák lombjai közt már nem dalolnak a madárkák, a villanydrótokon sem üldögélnek a fecskék. Pár napja elrepültek, nagyon hiányzik hangos csivitelésük. Helyettük egy csapat zajos veréb röppen fel a fákról. Tudom, a veréb is madár, mégsem kedvelem őket. Jó így kényelmesen elhelyezkedve a semmittevésnek szentelni pár percet. Végiggondolom mit terveztem a mai napra, fontossági sorrendbe rendezem teendőimet. Ezt a szokásomat már fiatal korom óta megtartottam, így ritka kivételtől eltekintve, sikerült elkerülnöm, hogy napom a befejezetlen munkák miatti idegeskedéssel végződjön. Sajnos, már a memóriám sem a régi, ezért kis noteszomba gondosan beírok pár mondatot emlékeztetőül. Lassan itt az ideje az öltözködésnek, reggelinek, és kezdődhet a nap.

Reggel Szürke álmos reggel kúszik ablakom alatt madárfütty sem szól ahogy a hajnal hasad álmok nyújtózkodnak paplanom alatt még a csend is lábújjhegyen halad. Szempillámra még az est tapad de karom már a fény felé kutat lábam indulna ahogy szíved tenné egy kávé talán helyre tenne. Mint a reggeli napfény úgy kezd ragyogni arcod szád szélén már mosolyod is látom az éjjel csendje a tegnap testében rekedt s a remény csillaga új esélyt jelent úgy húz magához hírtelen.

Ihlet Gőzölög előttem a csésze, a tej lassan összekeveredik a barna kávéval, és bennem is megmozdul valami, amit még nem neveztem nevén, de már közeledik. A cukor elsimul, eltűnik, ahogy az első gondolat is beépül a napba. Minden korty közelebb hoz valamit, ami régóta vár a papír szélén. A szavak leülnek mellém, nem hangosan, csak biztosan. A papír figyel, mert érzi, hogy most történik meg az, amit keresek. A toll kéz alatt engedelmes, nem kérdez, csak követ. Egy csésze kávé — és kibomlik bennem az igaz, amit máskor nem találok meg ilyen könnyen. Amikor az utolsó korty is elfogy, a vers már ott van előttem, éppen úgy, ahogy lennie kell — kávéillatból születve.