LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Gábor Edit Vasasné Koszla Beáta Garajszki Rozika. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Az ördöh és az angyal Az ördög és az angyal összeült, sok éves tapasztalat szóba került. Megvitattak mindent, amit alkalmaznak, hogyan tesznek keresztbe a szabad akaratnak! Hogyan visz az ördög a sötét oldalra, hogyan kever embert állandóan bajba? Miért ébreszt kételyt a bűnre csábítva, Gondolataidat hogyan irányítja? Közben az angyalka hogyan állít vissza, odafigyel arra, lelked legyen tiszta. Kiűzi fejedből a rossz gondolatot, beültet helyette némi bűntudatot. Amikor ők ketten érted versenyeznek, a jó és a rossz benned keverednek. Ördög és az angyal egymás ellentéte, feketének fehér lesz a tükörképe!

Fekete -Fehér Félig ördög, félig angyal kétkedik bennem a hajnal ma úgy szeretnék kicsit rosszalkodni akkor ha nem figyel senki. Ma a sötét felhőkbe lépek ott ahol nincs már végzet szakadék szélére leteszem lelkem egy huncut mosollyal búcsút int fáradt szívem. Fekete felhőkön vígan dalolok ma semmivel sem habozok sötét fátylat terítek mindenre fittyet hányok a végtelen tengerre. De valami mintha vállamba kapna onnan vissza vissza húzna nem enged megfogja kezem fehér angyali üzenetek lépkednek. Hófehér ruhában érkezik a szeretet csillogó szempárja engem keres vállamra ül, hagyom pihenni milyen jó lenne jó lenni. Észre sem veszem szikrázik szívem benne a lelkem sütkérezik szépen sziporkáznak a szívem dalai szeretet adni, újra adni. Lehetek néha ördög, néha angyal szívemben mindig él a hajnal s úgy dobban minden percben hogy a világ is újra-újra éled.

Fehér vagy Fekete angyal? Fehér a bárányfelhő Fekete, ha vihar jő Fehér a havas táj Fekete, ha sarat dobál Fehérben keresztelnek Feketében temetnek Fehér az ünnep ruhája Fekete a lélek gyásza Fehér a szív-barátság Fekete, ha szít viszályt Fehér a béke galambja Fekete a háború varja Fehér a szeretet szelleme Fekete a bosszú ügynöke Fehér az angyal szárnya Fekete az ördög patája Az időjárás nem változtatható, az illemszabály nem vitatható! Madarak színét természet adja, jelképeknek ember választhatja. Barátság jó szándékkal építhető, viszály egyezséggel elkerülhető. Mindenkinek jobb lenne a béke, a világ mégis háborúsággal van tele! Háborúban sírnak az angyalok, az ördög meg kajánul vigyorog! Bizony ezt sokan nagyon jól tudják, mégis a sötétség angyalát szolgálják! Jó, hogy mi most békében élhetünk, színes ruhákban ünnepelhetünk! Ha ellenségtől megvédjük magunkat, segíthetjük a rászorulókat! Gábor Edit Szeged, 2025.11.22.

Fekete angyal /Eszmi hazatér/ A hold élesen ragyogó fénye bevilágította a várost. A tető peremén két alak ült: az egyik fehér szárnyakkal, a másik feketével. A fehér szárnyú angyal gyönyörű volt. Ő volt Anase. Ruhája lágyan omlott végig a köveken, hajának aranyló színe finoman keretezte az arcát. Mellette a fekete szárnyú angyal némán figyelte a mélységet. A fájdalom túl régóta volt a társa. Őt Eszminek hívták, de ezt a nevet kevesen merték kimondani. – Eszmi… – törte meg a csendet Anase. – Még mindig figyeled és hallgatod a világot odalent. – Hallgatom – válaszolta Eszmi halkan. – Bárhová fordulok, mindenkihez tartozom… és sehová sem. Anase oldalra fordult, és óvatosan a vállához ért. – Nem erre születtél. Nem ez vagy te. Eltévedtél. Eszmi félrenézett. – Dehogynem. A menny már nem az otthonom. A pokol sem az. Sátán nem vár tárt karokkal. Odafent pedig… nekem nincs helyem. – Ki mondta ezt neked? – kérdezte Anase. Eszmi csak vállat vont. Senki sem mondta. Anase ekkor halkabbra váltott, szeretettel: – Isten tudja, milyen terhet cipelsz. Nem eltaszítani akar. Visszahívni. Haza hívni. Eszmi felemelte a tekintetét. – Engem? – Téged – felelte Anase. – Senki másról nincs most szó. A szél gyengén megmozdította a szárnyaikat. Eszmi torka elszorult. – És a pokol? – kérdezte. – Ha elmegyek… mi lesz vele? – Semmi nem szűnik meg – mondta Anase. – Sátán uralja tovább. Nem te tartottad egyben. Te csak szolgáltad. Eszmi megkönnyebbülten, de törékenyen sóhajtott. – Azt hittem, ha kilépek… világok omlanak össze. Anase megrázta a fejét. – Csak te szabadulsz fel. Ennyi történik, és ez már időszerű. Készen állsz rá. Eszmi ekkor lassan a saját szárnyához ért. A fekete tollak fakóbb árnyalatba váltottak, majd egyre világosabbá – a sötétség engedett, eloszlott, mintha levetné a terhét. A szárnyak végül csillogó, hófehér ragyogásban tündököltek; a fény belülről született meg először, gyógyító szépséggel. Anase felállt. – Eszmi… hazatérhetsz. A frissen ragyogó szárnyú angyal szinte félve kérdezte: – Ki leszek… a mennyben? – Az, aki mindig is voltál – felelte Anase. – Nem a bukás és a fájdalom angyala. A lényed, a lelked neve vagy. Eszmi vagy – a megbocsátás segítő angyala. Ez vagy te, drága testvérem. Eszmi ekkor végre felnézett. Könny csillogott a szemében – melegség és fény költözött a szívébe. – És az emberek? A jó és a rossz küzdelme tovább folytatódik? Anase a várost nézte, ahol számtalan élet zajlott álomban, félelemben, örömben, csendben. – Igen. Az emberek maguk választanak. A szívükben dől el, nem a mennyben és nem a pokolban. Fénykapu megnyílt előttük. Anase és Eszmi egymás mellett, kézen fogva hazaindultak. Nem volt köztük feszültség, versengés vagy ellentét. Csak szeretet. Tiszta isteni szeretet. Abban a pillanatban a város mélyén egy kisgyerek álmában átölelte az édesanyját, és mosolyogva suttogta: „Olyan jó szeretni.”