2025-12-06 napi játék

LEZÁRT TÉMA

Játék leírása:
Múzsák Napi Játéka! Ma a főszereplő téma: az első hó nesze A mai kép egy csendes pillanatot idéz: az első hópihe lassú, óvatos érkezését. Még nem hull igazán, csak éppen elkezd szállingózni, mintha a tél megkocogtatná a világ vállát, és azt suttogná: „Megjöttem.” Az első hó nesze alig hallható, mégis mindent megváltoztat. Megpuhítja a tájat, elhalványítja a zajokat, és különös békét hoz — olyan békét, amit nem a csend terem, hanem az a tudat, hogy valami új kezdődik. Ez a pillanat gyakran többről szól, mint a tél érkezése: a gyerekkor emlékeiről, a várakozás meghittségéről, a tiszta lap ígéretéről, egy érzésről, ami egyszerre lehet boldog, megható vagy szomorkás. Gondolj bele: • Mit idéz fel benned az első hó nesze? • Egy gyerekkori emléket, egy elveszett pillanatot, vagy egy új kezdet ígéretét? • Mit takar el a hó a lelkedben — és mit fed fel? • Melyik érzés érkezik meg benned először, amikor az első pelyhek lehullanak? Bárhogyan megírhatod: egy versben, amelyben a csend mesél; egy 100 szavas novellában, ahol egy élet változik meg egyetlen pelyhes pillanatban; egy mesében, ahol a hó beszél; vagy egy haikuban, amelyben a tél első lehelete jelenik meg. Választható műfaj: • vers • 100 szavas novella • hosszabb novella • mese • haiku Szeretettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Hozzászólások (5)

Aurora Amelia Joplin • 2025.12.07. 06:03
Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Gábor Edit Vizkeleti Erzsébet Gyólay Karolina. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója
Gábor Edit 💠 • 2025.12.06. 20:29
Hópehely haiku csokor * kristály csillag vagy égből pottyant parányság - létvízében folysz * utolsó pehely hó fagya hideg teleknek - arc emléke csak * régóta mit vár télen a sok gyerek szív - darabocska jég * apró pihe hull jégvarázsa szép fehér - paplan készül már
Aurora Amelia Joplin • 2025.12.06. 18:56
Egy perc... Lenni egy perc – néha ennyit ad az élet, mégis beleremeg minden, amit érintesz. Apró mozdulat vagy, fénycsík a levegőben, mégis nyomot hagysz, mert adtál magadból valami tisztát, maradandót. Szerettél úgy, hogy a szívedet nem féltetted, s aki megérezte ezt, őrzi még a helyét. A test elfárad egyszer, de a lélek nem fárad el – csak leteszi a terhet, mint aki végre megérkezett. A csend ilyenkor mélyebb: nem üres, hanem megtelt tapasztalással. Az elmondhatatlanból rend kerekedik, az elmúlásból megértés fakad. S amikor az élet eloldódik rólad, nem zuhan, nem fáj, nem távozik sietve – csak felszáll lassan, könnyedén, mint a hópihe, amely egyetlen pillanatra még felragyog az égen. Ahogy elolvad a fényben, már tudod: nem veszett el semmi. Csak hazatalált oda, ahová mindig is tartozott. A mindenségbe.
Vizkeleti Erzsébet 💠 • 2025.12.06. 15:18
Gyógyító hópehely Gondolataimba mélyedve sötétedő utcán haladtam, árnyak között eltévedve sűrű erdőben bolyongtam. Lelkemben bánat-parazsak, múltból felcsapó sebek sziszegve lángra kaptak s mint pokol tüze égettek. Hirtelen megnyílt az ég, hópelyhek hűvös csókkal égő arcomat érintették s betakartak puha hóval. Csodában elmerülve néztem hópihék súlytalan táncát, míg hulltak egyre reméltem eloltják szívem bánat-lángját. Este vastag hó fedte a földet s a csöndben minden elsimult, hallgatva fehér mindenséget szívemben a parázs is kihunyt.
Gyólay Karolina 💠 • 2025.12.06. 11:00
Az első hópihe Nem zuhan, csak lebeg, egy eltévedt tollpihe, az égből ered. Olyan lassú, óvatos, mintha félne. Kocogtatja az ablakokat, a tél üzenete, egy halk kopogás, egy fehér ígéret. Még nem borít be mindent, csak egy porszem, a sötét járdán, egy pillanatnyi csillogás. De érezni, valami megváltozott, a levegő más, a csend mélyebb. Az első hópihe, egy csendes kezdet, várakozással teli igéret, a tél gyengéd érintése.

Új hozzászólás

Hozzászólni csak belépett felhasználók tudnak. Bejelentkezés