2025-12-06 napi játék
LEZÁRT TÉMA

Múzsák Napi Játéka!
Ma a főszereplő téma: az első hó nesze
A mai kép egy csendes pillanatot idéz:
az első hópihe lassú, óvatos érkezését.
Még nem hull igazán, csak éppen elkezd szállingózni,
mintha a tél megkocogtatná a világ vállát,
és azt suttogná: „Megjöttem.”
Az első hó nesze alig hallható,
mégis mindent megváltoztat.
Megpuhítja a tájat, elhalványítja a zajokat,
és különös békét hoz —
olyan békét, amit nem a csend terem,
hanem az a tudat, hogy valami új kezdődik.
Ez a pillanat gyakran többről szól, mint a tél érkezése:
a gyerekkor emlékeiről,
a várakozás meghittségéről,
a tiszta lap ígéretéről,
egy érzésről, ami egyszerre lehet boldog, megható vagy szomorkás.
Gondolj bele:
• Mit idéz fel benned az első hó nesze?
• Egy gyerekkori emléket, egy elveszett pillanatot, vagy egy új kezdet ígéretét?
• Mit takar el a hó a lelkedben — és mit fed fel?
• Melyik érzés érkezik meg benned először, amikor az első pelyhek lehullanak?
Bárhogyan megírhatod:
egy versben, amelyben a csend mesél;
egy 100 szavas novellában, ahol egy élet változik meg egyetlen pelyhes pillanatban;
egy mesében, ahol a hó beszél;
vagy egy haikuban, amelyben a tél első lehelete jelenik meg.
Választható műfaj:
• vers
• 100 szavas novella
• hosszabb novella
• mese
• haiku
Szeretettel:
Aurora Amelia Joplin
a Múzsák Könyvtára alapítója
Hozzászólások (5)
Aurora Amelia Joplin
◆
• 2025.12.07. 06:03
Kedves Múzsák Könyvtára tagok!
A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül:
Gábor Edit
Vizkeleti Erzsébet
Gyólay Karolina.
Gratulálok szeretettel!
Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat.
Üdvözlettel:
Aurora Amelia Joplin
a Múzsák Könyvtára alapítója
Gábor Edit
💠
• 2025.12.06. 20:29
Hópehely
haiku csokor
*
kristály csillag vagy
égből pottyant parányság -
létvízében folysz
*
utolsó pehely hó
fagya hideg teleknek -
arc emléke csak
*
régóta mit vár
télen a sok gyerek szív -
darabocska jég
*
apró pihe hull
jégvarázsa szép fehér -
paplan készül már
Aurora Amelia Joplin
◆
• 2025.12.06. 18:56
Egy perc...
Lenni egy perc – néha ennyit ad az élet,
mégis beleremeg minden, amit érintesz.
Apró mozdulat vagy, fénycsík a levegőben,
mégis nyomot hagysz, mert adtál magadból
valami tisztát, maradandót.
Szerettél úgy, hogy a szívedet nem féltetted,
s aki megérezte ezt, őrzi még a helyét.
A test elfárad egyszer, de a lélek nem fárad el –
csak leteszi a terhet, mint aki végre megérkezett.
A csend ilyenkor mélyebb:
nem üres, hanem megtelt tapasztalással.
Az elmondhatatlanból rend kerekedik,
az elmúlásból megértés fakad.
S amikor az élet eloldódik rólad,
nem zuhan, nem fáj, nem távozik sietve –
csak felszáll lassan, könnyedén,
mint a hópihe, amely egyetlen pillanatra
még felragyog az égen.
Ahogy elolvad a fényben,
már tudod: nem veszett el semmi.
Csak hazatalált oda, ahová mindig is tartozott.
A mindenségbe.
Vizkeleti Erzsébet
💠
• 2025.12.06. 15:18
Gyógyító hópehely
Gondolataimba mélyedve
sötétedő utcán haladtam,
árnyak között eltévedve
sűrű erdőben bolyongtam.
Lelkemben bánat-parazsak,
múltból felcsapó sebek
sziszegve lángra kaptak
s mint pokol tüze égettek.
Hirtelen megnyílt az ég,
hópelyhek hűvös csókkal
égő arcomat érintették
s betakartak puha hóval.
Csodában elmerülve néztem
hópihék súlytalan táncát,
míg hulltak egyre reméltem
eloltják szívem bánat-lángját.
Este vastag hó fedte a földet
s a csöndben minden elsimult,
hallgatva fehér mindenséget
szívemben a parázs is kihunyt.
Gyólay Karolina
💠
• 2025.12.06. 11:00
Az első hópihe
Nem zuhan,
csak lebeg,
egy eltévedt tollpihe,
az égből ered.
Olyan lassú, óvatos,
mintha félne.
Kocogtatja az ablakokat,
a tél üzenete,
egy halk kopogás,
egy fehér ígéret.
Még nem borít be mindent,
csak egy porszem,
a sötét járdán,
egy pillanatnyi csillogás.
De érezni,
valami megváltozott,
a levegő más,
a csend mélyebb.
Az első hópihe,
egy csendes kezdet,
várakozással teli igéret,
a tél gyengéd érintése.
Új hozzászólás
Hozzászólni csak belépett felhasználók tudnak. Bejelentkezés