50. hét - Heti játék vers kategória
LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsatársaim, Kedves Írótársak!
Új három inspirációs képpel érkeztem – induljon az alkotás!
1. kép — A cinege a havas ágon
Hó hull a tájra, a kis cinege mégis ott ül az ágon. Csak énekel, ahogy mindig, akkor is, amikor a tél csendesre fagyaszt mindent.
Talán azt idézi fel bennünk:
– Mi ad erőt akkor, amikor a világ körülöttünk lelassul?
– Hogyan marad meg a hangunk egy hidegebb időszakban is?
– Mit jelent az, hogy valami élni és szólni akar, bármilyen évszakban?
2. kép — A diótörő és a váratlan ajándék
Egy ünnepi ruhába öltözött figura áll előttünk, kezében szalaggal átkötött csomaggal. Klasszikus alak, gyerekkori emlékeket idéző, mégis időtlen.
Felmerülhet bennünk:
– Ki ő számodra: egy mese szereplője vagy valaki, akire emlékszel?
– Mit jelent egy ajándék, ami nem pusztán tárgy, hanem figyelmesség, gesztus, szándék?
– Mivel lephetnénk meg ma valakit?
3. kép — A nő, aki ezer feladat között is helyt áll
Cédulák borítják: teendők, karácsonyi ajándékok listája, ünnepi bevásárlás, munka, család, gyerekek, nagyszülők. Minden rajta van, ami decemberben egy anyának kijut. Kávé a kezében, és erő felett teszi tovább a dolgát.
Felidézi bennünk:
– Mikor érezzük, hogy túl sok van a vállunkon?
– Hogyan lehet erőt meríteni, amikor mindenki számít ránk?
– Mi történne, ha egyetlen napra lekerülne rólunk az összes feladat – vajon felsóhajtanánk, vagy csodának éreznénk?
Várom gyönyörű alkotásaitokat szeretettel, vers kategóriában
Aurora Amelia Joplin
a Múzsák Könyvtára alapítója
Hozzászólások (6)
Gábor Edit
💠
• 2025.12.13. 12:55
Dolgom
Dolgom nap, mint nap rengeteg,
miből csak cetli marad meg,
mert ha elvégzem, rendben van,
ha nem úgy marad holnapra.
Cetli gondban újra kirakva,
mókuskerék tovább forgatva.
Megállni pár percre néha jó,
megcsodálni mind mi múlandó.
Kellenek az "édes" ünnepek,
világ is egy percre álljon meg,
hagyja abba zajos zavargását,
békéje ne legyen cetlifoszlány!
Márkus Katalin/Kata/
◆
• 2025.12.09. 18:23
Cinke vers
Havas ágon ül a cinke,
gondolkodik hol a nyár,
körülötte fehér minden,
elbújt a szép napsugár.
Nincs most kedve énekelni,
élelem is oly kevés,
ablakomat nézegeti
van e finom eleség.
Gyere, repülj, kicsi cinke,
van itt minden finomság,
társaidat is hívd ide,
sok magocska rátok vár.
Repültek a kicsi cinkék
elfogyott az eleség,
holnap újra lesz ismétlés,
tavaszig tart az etetés.
Gábor Edit
💠
• 2025.12.09. 13:06
Hej cinege, cinege
Hej cinege, cinege
elveszett a cipőcske,
vagy tán nem is volt soha,
nem volt aki megvarrja.
Varjú varga azt mondta,
rá "nem ér ő most arra",
szomorú volt az ének,
cinkék cipőt keresgéltek.
Hej cinege, cinege
ma nem is kell cipőcske,
ha hétágra süt a nap,
cinke lábak nem fáznak.
Etetőkben magocska,
s finom zsíros falatka,
messze se kell menni érte,
tesznek kertek végébe.
Veréb, rigó, őszapó,
vörösbegy és meggyvágó
közt ő is lakmározó,
vidám csengő-trillázó.
ötlet és idézet Móra Ferenc:
„A cinege cipője” verséből
Aurora Amelia Joplin
◆
• 2025.12.09. 00:17
Hópehelyből szőtt levél
Diótörő áll előttem a téli fényben halkan,
kezében hópehelyből szőtt levél pihen éppen.
Nem kérdez semmit, mégis értem őt:
csendben ad át valamit, amit régóta őrzött.
A levél könnyű, mint egy pillanatnyi csend,
mégis súlyt hordoz: benne egy élet-igent.
Hópehely-levél, álom karácsony éjjelén,
finom üzenetekkel, csöndek mélyén.
Olvasva érzem: nyílik bennem tér,
mozdul valami, lassan helyére ér.
A Diótörő figyel, nem sürget, nem szól,
az üzenet válaszol helyette.
Hópehelyből szőtt levél engem átölel,
csendben új fénybe emel.
Nem ígér csodát, mégis más lett az éj:
az életem állt össze bennem eggyé.
Aurora Amelia Joplin
◆
• 2025.12.08. 03:04
Csendben ring a téli táj
Hó alatt a táj most mélyen alszik,
cinege trillája finoman hallatszik.
Tél ölelésében szelíden ring a táj,
s hópelyhek táncolnak a szél karján.
Fák közt suttogást hordoz a szél,
pelyhek útján fényt simít az Ég.
A cinege figyel, szíve ritmust talál,
s a tél csöndjében új dallamokra vár.
Hóvilág fölött tiszta fény rezzen,
minden lélek pihen éppen.
A cinege halkan dalol tovább,
s mi hallgatjuk a kis csodát.
Gyólay Karolina
💠
• 2025.12.07. 02:07
Egy nő, egy nap
Egy nő élete egy napban,
léte csak órákra bontva,
nincs kérdés, s nincs válasz,
percek pörögnek körforgásban.
Egy nő, aki elfelejtette rég ki ő,
egy napja már nem lesz mint az előző,
Elhiszi nem ennyi , több vár rá,
lehet bármi, amire lelke rég vágy .
Mint tornádó söpör végig a gondolat,
az élet nem órák és egy szürke nap,
szétfoszik az elvárás fátyla,
torz tükrében végre magát látja.
Egy nő, akinek az élete egy nap,
a percek már nem rohannak,
bátran néz az ismeretlen útra,
csillogó szemmel a jövőt kutatja.
Új hozzászólás
Hozzászólni csak belépett felhasználók tudnak. Bejelentkezés