LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Gyólay Karolina Kollár Kornélia. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Jégvirág (Elveszetten) Fagyos éjszaka lehelete, egy kislány fagyott könnycseppe, egyedül átlátszó lepelbe burkolózva, szeme mint csiszolt jég darab. Karácsony illata száll a széllel, a távolban csilingelő harangok, fények tánca, pislákol az utcai lámpás, de neki csak a hó ad szívébe ragyogást. Kívánsága nem más, a család, egy elmosódott halvány emlék, melegség, egy régen hallott szó, szeretet, egy elveszett angyaltól. A hideg harap, a remény halvány, de a jégvirág szíve, még dobog, ó Uram, ne hagyd hidegben árván, gyermeknek ajándékozd öröm fákjáját. Minden gyermek ártatlan kacagása, legyen ajándék dobozba rejtve, önzetlen, jó lelkek nyíljanak meg, nyitott karral melegen öleljék Őket.

Elveszetten Az én kis mesélni valóm ma arról szól, hogy azt gondoltam idén én leszek a legelveszettebb felnőtt korú, félárva gyermek karácsonykor. Halk és visszafogott készülődés jellemez idén. A lelkem minimálisszinten megtagadja a karácsonyt, csak, hogy lelkem hegedő sebei ne szakadjanak fel jobban. Testen kívül elmélázva nézem a rohanó embereket, amint fejvesztve kapkodnak a tökéletes karácsony reményében. Apró dolgokkal kosaramban szinte szégyenkezve állok be a kígyózó sorokba, ahol a többiek tülekedve, ingerülten, roskadozó bevásárló szekerekkel tolakodnak. Én csak révedek a gondolataimban : milyen szép volt tavaly, milyen szép volt pár éve, de még szebb mikor gyerek voltam és csak annyi volt a dolgom, hogy örüljek és boldog legyek. Felnézek vajon haladt-e a sor. Hangos szóváltást hallok. Kíváncsian keresem a moraj forrását. Előttem pár emberrel megpillantok egy édesanyát két gyermekével. Én naiv azt gondoltam talán az eladóval különböztek össze. Sajnos tévedtem. Megpillantottam egy 12-14 év körüli leányzót az anyuka mellett dobozzal a kezében. - Anya, akkor ezt megkaphatom?- hallatszott a kérdés. A válasz cvíder hangnemben érkezett. - Persze, majd a karácsonyi zsebpénzedből kifizetem. – elcsuklik a lány hangja. Pupillái összeugranak, mint a leforrázott műanyag. - De.... - Mit de? Megkapod mondtam, de most már elég. - Fel is bonthatom? - Na szó sem lehet róla, ez megy a fa alá, mit gondoltál... - De... A Kislány arcán ezer érzelem cikázott: „ Megy a fa alá? Én nem így gondoltam. Akkor mi lesz a meglepetéssel? „ Látszott rajta, hogy abba a korban van, hogy tudja már, hogy a titkos angyalkák a szülei, de mégis mély döbbenet uralkodott el rajta. Bevallom rajtam is. Pedig én aztán már nem vagyok gyerek, de még csak éppen fiatal sem. Hol a szeretet? Hol a család? Hol a készülődés? Vagy a lelkes öröm amivel gondosan készítjük elő a másiknak a meglepetést?! Ez a kislány ott abban a pillanatban elveszett, összetört és percekre megszűnt létezni. Kiszállt belőle a leghalványabb illúzió is, amiben maga elé képzelte a meleg szerető családi légkört, öleléseket és a feltétel nélküli szeretetet. Láthatta maga előtt a gyermeki izgalmat amit elképzelt magának a csomagok bontogatása idejére. A szívem megszakadt ott abban a pillanatban. Kiszállt az ártatlan lelkű kislányból a leghalványabb öröm is, amiről a karácsonynak szólnia kellene. A várakozás, a remény, az örömszerzés és az anyai feltétel nélküli szeretet, ami ilyenkor és minden nap jár minden gyereknek. Ott abban a pillanatban rájöttem én nem elveszett vagyok csak szomorú. Nincs okom keseregni. Édesapám felszületett a mennyek országába, de nem szűnt meg szeretni. Szomorú, hogy szomorúnak lát, de minden nap sugallja, hogy nem hagyott magamra, csak előre ment. A találkozásig pedig észre kell vennem, hogy szerető család vesz körül, akiknek fontos vagyok és van okom hálásnak lenni. Ha nem lenne ilyen elkorcsosult a társadalmunk, a boltban odamentem volna megölelni a kislányt. Elmondtam volna neki: „ne add fel, van remény! A szeretetet jó kapni, de még jobb adni. Minél kevesebbet kapsz, annál többet adj! Ha úgy érzed nem a legnagyobb szeretetet kapod, te majd add meg gyermekednek!” Emberek álljunk meg egy pillanatra és ne törjünk össze több szívet! Költözzön otthonotokba a szeretet! Békés Boldog Ünnepet!