2025-12-27 napi játék

LEZÁRT TÉMA

Játék leírása:
Múzsák Napi Játéka! Ma a főszereplő téma: a nap két ünnep között Van egy nap, ami nem ünnep. De nem is hétköznap. A két ünnep közötti idő olyan, mintha a világ egy kicsit kifújná magát. Nem kell sietni. Nem kell készülni. A karácsony már mögöttünk van, az új év még nem érkezett meg. A naptár szerint talán „semmi különös” – de belül sok minden történik. Ez a nap a lassulásé. A félbehagyott beszélgetéseké. A kanapén töltött óráké, amikor csak nézünk ki az ablakon, vagy újra eszünkbe jut valami, amit az ünnepi zajban nem hallottunk meg. A nap két ünnep között teret ad a gondolatoknak. Ilyenkor előbújik az, amit magunkkal viszünk az évből, és az is, amit talán már elengednénk. Gondolj bele: • Mit jelent számodra ez a köztes nap? • Inkább megnyugtat vagy inkább elbizonytalanít? • Milyen gondolat érkezik meg ilyenkor csendben? • Ha ez a nap mesélni tudna, mit mondana rólad? Írhatod ezt az érzést: egy versben a lassulásról, egy 100 szavas novellában egy csendes napról, egy mesében, ahol az idő megáll egy pillanatra, vagy egy haikuban, amelyben a két ünnep közti csend szólal meg. Választható műfaj: • vers • 100 szavas novella • hosszabb novella • mese • haiku Szeretettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Hozzászólások (3)

Aurora Amelia Joplin • 2025.12.28. 10:49
Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Vasasné Koszla Beáta Gyólay Karolina. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója
Vasasné Koszla Beáta • 2025.12.27. 10:40
December végén /Vasasné Koszla Beáta/ Elmúlt a karácsony pihenget a tél. December lassan a végéhez ér. Csendes lett a lét minden a csendről mesél nyújtózkodik a szél, kitárt karokkal nekem mesél. Az utcákon néhány halk lép tapad utánuk is csak a csend marad elfáradt szívek, újra haza térnek.
Gyólay Karolina 💠 • 2025.12.27. 01:12
Két ünnep között A két ünnep közötti idő olyan, mint egy mély lélegzet a rohanás után. A világ mélyet szusszant egyet, puha takaró leple ereszkedik a zajára. Nincs több lázas készülődés, nincs kapkodó ajándékcsomagolás, a karácsonyi fények még pislákolnak, de már lejjebb veszik a csillogást. Az új év lassan lépked, egy ígéret, mint egy halvány csillag az égen, addig ez a szünet a csak a miénk, a lassúságé, a csendé, nyugalomé. Kinézünk az jégvirágos ablakon, a csipkés téli tájban elveszünk, vagy eszünkbe jut egy hiányzó arc, egy hang, régmúlt emlékek kavarognak. Bent a gondolatok élénken cikáznak, mint szélben a falevelek múlt tánca, felbukkan, ami az új évben velünk marad, a tanulságok, a szeretet morzsái szétszórva. És ami még árnyként ránk nehezedik, ami súlyként kellett eddig cipelni, az is itt van, a felszínre bukkan, hogy elengedjük, terhétől szabadulva. Nem kell rögtön dönteni, sietni, változások folyton gördülnek elénk, van még idő újról léleknek dönteni, mit viszel a jövőbe, mit hagysz veszni.

Új hozzászólás

Hozzászólni csak belépett felhasználók tudnak. Bejelentkezés