2025-12-27 napi játék
LEZÁRT TÉMA

Múzsák Napi Játéka!
Ma a főszereplő téma: a nap két ünnep között
Van egy nap, ami nem ünnep.
De nem is hétköznap.
A két ünnep közötti idő olyan,
mintha a világ egy kicsit kifújná magát.
Nem kell sietni.
Nem kell készülni.
A karácsony már mögöttünk van,
az új év még nem érkezett meg.
A naptár szerint talán „semmi különös” –
de belül sok minden történik.
Ez a nap a lassulásé.
A félbehagyott beszélgetéseké.
A kanapén töltött óráké,
amikor csak nézünk ki az ablakon,
vagy újra eszünkbe jut valami,
amit az ünnepi zajban nem hallottunk meg.
A nap két ünnep között
teret ad a gondolatoknak.
Ilyenkor előbújik az,
amit magunkkal viszünk az évből,
és az is, amit talán már elengednénk.
Gondolj bele:
• Mit jelent számodra ez a köztes nap?
• Inkább megnyugtat vagy inkább elbizonytalanít?
• Milyen gondolat érkezik meg ilyenkor csendben?
• Ha ez a nap mesélni tudna, mit mondana rólad?
Írhatod ezt az érzést:
egy versben a lassulásról,
egy 100 szavas novellában egy csendes napról,
egy mesében, ahol az idő megáll egy pillanatra,
vagy egy haikuban, amelyben a két ünnep közti csend szólal meg.
Választható műfaj:
• vers
• 100 szavas novella
• hosszabb novella
• mese
• haiku
Szeretettel:
Aurora Amelia Joplin
a Múzsák Könyvtára alapítója
Hozzászólások (3)
Aurora Amelia Joplin
◆
• 2025.12.28. 10:49
Kedves Múzsák Könyvtára tagok!
A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül:
Vasasné Koszla Beáta
Gyólay Karolina.
Gratulálok szeretettel!
Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat.
Üdvözlettel:
Aurora Amelia Joplin
a Múzsák Könyvtára alapítója
Vasasné Koszla Beáta
• 2025.12.27. 10:40
December végén
/Vasasné Koszla Beáta/
Elmúlt a karácsony
pihenget a tél.
December lassan
a végéhez ér.
Csendes lett a lét
minden a csendről mesél
nyújtózkodik a szél,
kitárt karokkal nekem mesél.
Az utcákon néhány halk lép tapad
utánuk is csak a csend marad
elfáradt szívek,
újra haza térnek.
Gyólay Karolina
💠
• 2025.12.27. 01:12
Két ünnep között
A két ünnep közötti idő olyan,
mint egy mély lélegzet a rohanás után.
A világ mélyet szusszant egyet,
puha takaró leple ereszkedik a zajára.
Nincs több lázas készülődés,
nincs kapkodó ajándékcsomagolás,
a karácsonyi fények még pislákolnak,
de már lejjebb veszik a csillogást.
Az új év lassan lépked, egy ígéret,
mint egy halvány csillag az égen,
addig ez a szünet a csak a miénk,
a lassúságé, a csendé, nyugalomé.
Kinézünk az jégvirágos ablakon,
a csipkés téli tájban elveszünk,
vagy eszünkbe jut egy hiányzó arc,
egy hang, régmúlt emlékek kavarognak.
Bent a gondolatok élénken cikáznak,
mint szélben a falevelek múlt tánca,
felbukkan, ami az új évben velünk marad,
a tanulságok, a szeretet morzsái szétszórva.
És ami még árnyként ránk nehezedik,
ami súlyként kellett eddig cipelni,
az is itt van, a felszínre bukkan,
hogy elengedjük, terhétől szabadulva.
Nem kell rögtön dönteni, sietni,
változások folyton gördülnek elénk,
van még idő újról léleknek dönteni,
mit viszel a jövőbe, mit hagysz veszni.
Új hozzászólás
Hozzászólni csak belépett felhasználók tudnak. Bejelentkezés