53. hét - Heti játék
LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsatársaim, Kedves Írótársak!
Három új inspirációs képpel érkeztem.
Szilveszter közeleg, egy év lezárul, egy másik elkezdődik.
A képek három nagyon különböző, mégis ismerős emberi pillanatot mutatnak.
1.kép – Ketten, csendben
Egy pár ül együtt. Az asztalon pezsgő, gyertya, ünnepi fények.
Nem hangos az este, inkább befelé figyelős.
Talán már sok szilvesztert megéltek együtt.
Felmerülhet benned:
– Mit jelent együtt átlépni egy új évbe?
– A megszokás biztonság vagy elcsendesedett vágy?
– Miről hallgatnak, amikor már nincs szükség szavakra?
– Mi marad meg egy kapcsolatból az év végére?
2.kép – A zaj, a nevetés, a pillanat
Barátok, pezsgő, konfetti, kacagás.
Ez az este kifelé él, a jelenben, a mostban.
Itt az évváltás ünnep, felszabadulás, közösség.
Gondolkodásra hívhat:
– Miért vágyunk a tömegbe ilyenkor?
– Kit keresünk a nevetés mögött?
– Meddig tart az öröm, amikor elcsendesül az éj?
– Mit viszünk magunkkal ebből másnap?
3.kép – Egyedül az év határán
Egy férfi ül az asztalnál. Pezsgő van előtte, mégsem ünnep.
A háttérben fények, de a pillanat magányos.
Felveti a kérdéseket:
– Mikor válik a csend nehézzé?
– Egyedül lenni választás vagy állapot?
– Mit gondolunk végig akkor, amikor nincs kivel koccintani?
– Lehet-e az új év kezdete pozitív egyedül magányosan is?
Szabadon választható műfaj:
vers • novella • próza • 100 szavas írás • mese
Engedd, hogy a kép hangulata vezessen.
A lényeg az őszinteség.
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Legyen az új esztendő tiszta kezdet, őszinte jelenlét és megélt pillanatok sora.
Szeretettel
Aurora Amelia Joplin
a Múzsák Könyvtára alapítója
Hozzászólások (5)
Aurora Amelia Joplin
◆
• 3 napja
Kedves Múzsák Könyvtára tagok!
A heti játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül:
Vizkeleti Erzsébet
Gábor Edit
Kollár Kornélia
Gyólay Karolina.
Gratulálok szeretettel!
Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat.
Üdvözlettel:
Aurora Amelia Joplin
a Múzsák Könyvtára alapítója
Vizkeleti Erzsébet
💠
• 2026.01.01. 09:39
Szilveszter
Kint az ég darabokra szakad,
színes zaj hull az utcákra,
az idő ünnepli önmagát.
Kint a sötétben nevetés fakad,
nyomában poharak koccanása
méri az év utolsó pillanatát.
Bent tombol a felfordulás,
a falon táncoló árnyékok,
lelkem elcsendesül.
Az idő két világ között áll
az egyik már megkopott,
a másik vár névtelenül.
Ekkor csendül meg lelkemben
szelíd hangon a kívánság.
Nem gazdagságot kér,
vagy, hogy legyen könnyű minden,
csak jöjjön élhetőbb világ,
hol minden ember elfér.
Ahol a figyelem nem fogy el,
csak jelen van csendesen
kísérve lelkek árvaságát.
Ahol szavakban kevesebb a teher,
az ember nem más ellen, hanem
másokkal együtt vívja harcát.
Ezt súgja nekem fülembe az idő,
míg szeretet költözik szívembe.
Túl sok a kérés, mondjátok.
Lenne még, de nyílik a pezsgő
itt van az új év első perce
sok boldogságot kívánok!
Gábor Edit
💠
• 2025.12.30. 18:08
A pezsgő és én
Ünnepek után szüleink gyorsan haza mentek,
kongó lakásban csak hármasban maradtunk,
ott is már csak én és a mosatlan mulattunk,
születésnapomat nem várták meg, s ez rossz érzést keltett.
Köszönteni már előre szilveszterkor köszöntöttek,
torta is volt pezsgő is, de alig fogyott valami is,
kislányunkat ölemből apja nyakába tettem,
elfáradtam, most kicsit ő pesztrálja helyettem.
Ha férfi lennék egy bárba beülök,
de így csak otthon az ágyra dőlök,
miután a pezsgőt fenékig kiittam,
így is csak "Ökör iszik magában" voltam.
Kába ájult alvásból arra ébredtem,
egy kis fej van a párnán mellettem,
ujjacskáját szájára teszi s apjának pisszegi:
- Maradjunk csendben ne zavarjuk, anya alszik!
Kijózanodtam, búm is elpárolgott az alkohollal,
felkaptam a gyerekem, ölembe vettem,
jót nevettem, s jót játszottunk hármasban,
így újjá is születtem azon a varázslatos éjjelen!
Kollár Kornélia
💠
• 2025.12.28. 22:17
Magányosan, de nem egyedül
Egyedül ülök az asztalnál
Pohár a számnál.
Pezsgő van benne,
Szívem reménnyel telve.
Magányosnak érzem magam,
Egyedül talán sosem voltam.
Várom, az újévi köszöntőt,
Ami már nem jön többször.
Újabb pohárral töltök,
Koccintani ugyan ki jön?
Tüzijáték hangja süvít,
Fénye a plafonon bukfencezik.
Nem vagyok egyedül szándékosan,
De a csend néha jól esik ha van.
Reménynek engedek csak helyet,
Tervezem az elkövetkező évet.
Szabok egy határt,
Nem bírok több csatát.
Türelemért és célokért,
Mindent megteszek én.
Nélia még a jövőt tervezi,
Lassan az üveg kiüresedik.
Megtenni mindent és előre menni,
A jövőben a költőt ez ösztönzi.
Megtenni mindent,
Feladni semmit!
Előre menni és
Hátra nem tekinteni!
Talán sok volt a buborék,
Velem szemben egy hölgy néz épp.
Ki vagy Te káprázat?
Nem látod? Önmagad....
De hát hajad őszes, szemed fáradt!
Mit művelt veled a múlt... gyalázat!
Idén nem hagyom magam!
Csak a jónak van helye a naptárban.
Elég a homályban töltött percekből!
Fel kell állni a senyvedésből!
Kettőezerhuszonhat....
Új kezdet, új harc!!!
Gyólay Karolina
💠
• 2025.12.28. 11:49
Csend beszél
Ketten a csendben,
az új év küszöbén.
Pezsgő két pohárban,
gyertyafény táncában.
Nem harsány a szilveszter,
nem tűzijáték égeti az eget,
hanem a csend beszél,
egymásra odaadó figyelés.
Szeretet fonja hálóját köréjük,
láthatatlan, mégis érezhető,
éveket osztottak meg kézen fogva,
az emlékek selymével bevonva.
Együtt újra átlépnek egy évbe,
nem egyedül bolyongnak a sötétben,
az élet változó labirintusában,
összeköti őket a szeretet biztonsága.
Nincs szükség üres szavakra,
a mosoly arcukon mindent elmond,
a pár belső állandó ragyogása,
a jövőbenben is szívük közös álma.
Új hozzászólás
Hozzászólni csak belépett felhasználók tudnak. Bejelentkezés