Múzsák Könyvtára

A Múzsák Könyvtárában minden nap kiválasztunk egy verset, amely különleges hangulatával, üzenetével vagy formájával kitűnik a többi közül.
Ezen az oldalon összegyűjtve találod a korábbi Nap verse díjas költeményeket, időrendben visszafelé.
Ha szereted az értékes és inspiráló irodalmat, jó helyen jársz — olvass bele ezekbe a kiemelkedő művekbe!

Gazdagéknak Ilka lánya,
éjjelente kiszökött,
kert végében ifjú legény,
szerelméért könyörgött.
Fiatal volt, és butuska
szédítette a szép szó,
ártatlanság úgy elsuhant,
mint fák fölött a holló.

Isten kezében van a sorsunk
Ő vezet, hogy célba jussunk.
Néma jajszó, csendes ima,
Ne gondold, hogy az Út az sima.

Gödrös és göröngyökkel teli,
Mégis hittel reményteli.
Tudd, hogy mindig veled az Úr,

Lángból születtem, te jégből érkeztél,
szívemre fagyva mégis felégtél.
Szikra lett minden kimondott szavad,
forróság ringatta jeges arcodat.

Én perzseltem, te hűtöttél puhán,
mint hajnalcsillag az est oldalán.
A szívem lobban, tiéd megpihen,

Lélegzem. Csend ül a tájon,
fák hajolnak szél ölébe,
susogó lomb közt énekelnek
madarak a reggel fényébe.

Szívem dala útra kél,
fújja, viszi messze a szél,
elér minden nyitott szívhez,

Nevetés száll a nappaliban,
kéz a kézben, szív a szívben,
melegség árad minden sarokba,
itt vagyunk, együtt, boldogan.

Az otthon illata lágyan ölel,
a szeretet gyertyája sosem alszik el,
a szavak nem kellenek,

Virág, te halk szellő vagy,
ki mosolyt hoz a nappalokba.
Lépésed csend – mégis megmarad,
mint emlék, mely egy dalban szól.
Nevetni tanít minden szavad,
mosolyba fon, mint halk zene.
Novelláidban szárnyalnak
varázslatos képek.

Én vagyok.
Bennem él a tűz és a jég,
az örvénylő láng,
és a csendbe fagyott óceán.

Én vagyok a hajnal és az alkony,
az első sóhaj, és az utolsó búcsú.
Létezésem végtelen fonadék,