Múzsák Könyvtára

Japánban élt egy gyönyörű ifjú hölgy, aki a sógun lánya volt. Édesapja hadvezéri rangja és politikában betöltött szerepe kötelezte őt az engedelmességre, a szerénységre, az illemre. A sógun szeme fénye volt egyetlen gyermekeként, mert a vezér fiai a felnőttkort nem élték meg. Az ifjú hajadon eladósorba került. Lesütött szemmel, leszegett fejjel, könnyektől csillogó szemekkel fogadta atyja döntését, hogy nőül kell mennie egy rangos férfihez, akivel a békét és a politikai hatalmat megerősíthetik. A sógun lánya úgy érezte magát, mint egy díszes madár arany kalitkába zárva. Teltek a hetek, a hónapok. Sorra jöttek a kérők, de a lány meglepetésére az édesapja is habozott, mérlegelt, és nem az első kérőnek adta oda a kezét. Többször órákon át gondolkodott, egy-egy audienció után, hogy ki lenne a megfelelő pár lánya mellé. A lány beletörődött sorsába, némi vigaszt a pagodák között vezető, tavakkal és hidakkal tarkított, kertben tett séták jelentettek szívének. Tudta, hogyha a szabadságát fizikailag el is vehetik, de a lelke örök vándor marad, akár a szél. Eljött a következő év tavasza. A sógun meglepő bejelentést tett egy kora hajnalon, a lánya a cseresznyevirágzás szent ünnepének az utolsó napján férjhez megy. Gyermeke keservesen hullatta könnyeit a bejelentés után. Némi örömöt egy újabb séta jelentett neki, de, ahogy meglátta magát a koi pontyokkal teli tó tükrében ismét zokogni kezdett. Meglepetésére egy délceg, szép arcú ifjú lépett oda hozzá. Látta, hogy a sógun lánya bánatos, ezért meghajolt előtte, és felajánlotta kíséretét a sétához. A lány először elutasító volt, majd nagyot sóhajtva rájött, hogy az ő csalódásáról és és bánatáról a beszélgetőpartnere nem tehet. Hamarosan rügyet bontottak a virágok, és rózsaszínben úszott a cseresznyevirágoktól a kert. A rejtélyes idegen minden nap eljött ígéretéhez híven, hogy enyhítse a lány bánatát. Órákon át csak sétáltak és beszélgettek. A lány kesergése csak tovább nőtt, mikor szíve érzelmekre gyúlt az ifjú iránt, de tudta az övé nem lehet.
cseresznyevirág
nyílik a holdfény alatt -
elrendelt frigy vár
Eljött a nap, hogy a sógun lánya férjhez menjen. Díszes, rózsaszín-fehér selyem kimonóba öltöztették. Haját kiengedték, egy pici kontyot cseresznyevirággal és díszes hajtűvel feltűzve ékesítették. A bánata szerte foszlott, mikor meglátta az ifjút a sógun mellett, aki várta őt a házasságkötési ceremónián. Attól a naptól kezdve a sógun lánya szívét szerelmes boldogság járta át.
szerelmes szívek
virágzás alatt egy lett -
beteljesült sors