„belső erő” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 2

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 09. 22:42 Karácsony ❤️ 2 👁️ 21

Eszmi még alig volt több fényből született szelíd rezdülésnél, amikor Isten magához hívta, és kedvesen szólt hozzá: – Eszmi, egy feladatot bízok rád. Ültess egy fát. Nem akármilyet: egy Csillagfát. Olyan fát, amelyben minden fény egy-egy lélek reménye, tisztasága és ereje. Gondozd nap mint nap, szeretettel, ahogy csak egy angyal tud szeretni.
Eszmi két kezébe fogta a piciny, fénylő magot, és a mennyei kert egyik hófehér tisztásán elültette. A mag csendesen fölfénylett, az angyal pedig minden reggel és este hozzá hajolt. Rásimította gondoskodását, énekelt neki, s a fa lassan növekedni kezdett. Évek múltak el, a csillagok száma pedig egyre nőtt az ágakon. Némelyik finoman pislákolt, másik ragyogva lobbant fel, de mindegyik Eszmi szeretetéből született. Ő sosem fáradt el; az angyali…
Tovább olvasom…

Írta: Hoffmann Ottóné Gizella 📅 2025. 11. 27. 19:39 Élet ❤️ 0 👁️ 23

A hegycsúcson vezető ösvény nem volt könnyű. A kövek alatt megcsúszott Gabriella lába. A szél úgy csapott bele az arcába, mintha próbára akarná tenni akaratát. Ám ő ment tovább. Nem azért, mert bizonyítani akart, hanem érezte, hogy ott fent, a világ tetején válaszok várnak Rá. Megállt, majd leült egy sziklára. A levegő ritka volt, de nagyon tiszta. A táj szinte lélegzett alatta. Völgyek, erdők, apró falvak egy csodás egységben. A nap már lemenőben járt, aranyfénybe borított mindent. Leült a szikla peremére. Nem volt benne fáradtság, csak csend. A tekintete az ég felé emelkedett és úgy figyelt, mintha hallaná a föld szívverését. Tényleg hallotta a mély dobbanást, ami nemcsak a természet ritmusa volt, hanem az emberi lélekké is. Ekkor azt gondolta, minden álom egy döntéssel kezdődik és…
Tovább olvasom…