Nyár dala

Szellő suhan, aranyló nap simogat,
búzaszőke mezők fölött suhannak a sugarak.
A fák lombja halkan suttog, ring a tó,
a csend lágy ölében pihen a kék hajó.

Mézízű hajnal nyúlik a dombok felett,
nevetve köszönti a nyíló életet.
Színes virágok bontanak szárnyakat,
a szív halkan dobban, mint könnyű madarak.

A nyár forró csókja a bőrön ég tovább,
esti illatokban úszik a lombos világ.
Csillagok peregnek szerteszét az égen,
s álmunk ring a végtelen, tiszta fényben.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!