Múzsák Könyvtára

Mikor Káin megölte Ábelt,
könnybe borult az ég,
Éva szíve kettéhasadt,
elvesztette gyermekét.

Gyászának tengerén
ezüstkovács fénylett,
megszánta mély sebét,
az anyai szívet.

Mikor eljött a tél, csákányt ragadott,
dacolva fagyokkal lassan haladott.
Tavasz indáiból szőtt egy keretet,
s jégtükröt tett belé, szeretetet.

Felállította azt a csillagok terén,
majd Évához lépett, kezét fogta enyhén:
– E tükör mögött megláthatod fiad,
szólhatsz hozzá, míg el nem jő a hajnal.

Éva fizetne, de ő nem hagyja,
csókot nyom a nő homlokára,
s áldással érinti a titkos tükröt,
mely holtat és élőt újra összefűzött.

S a tükör,
mi két világot összehozna,
csak legendája maradt
a mai kornak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.