Az idő tréfája

Az idő a múltat lepergette,
a jövőt homályba burkolja,
keressük, hol a kristályablak róla,
átnéznénk rajta mindketten.

Te visszapörgetnéd a múltba,
gondtalan gyermekkorba,
én előre vinném a jövőbe, 
hadd lássam, mi lesz belőle.

Az óra nem törődik dolgainkkal,
csak megy a maga útján körbe,
pontosságát maga szabja,
azaz szerkezete készítője.

Mikor várakozunk, mintha vánszorogna
mutatója nehezen ér a kívánt időre,
ha pedig mi mennénk időre,
akkor bezzeg repesve szalad.

Időt mozgatva érd utol magad,
mondják az okosak, és órát állítanak,
de mit innen elveszel, hiába teszed oda,
nem változik ideje életutadnak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.