A fák beszélgetnek
Zsuzsanna Bandics
Van egy erdő
rengeteg fával,
ahová az emberek
pihenni járnak.
Sétálnak a fák között,
beszívják az illatot.
Hallgatják a susogó lombokat,
a csiripelő madarakat.
– Mennyi ember – szól az akác.
– Hétvége van – azért talán.
Szeretem, mikor jönnek,
csak az ágam ne törjék.
Jé, egy szarvas vágtat erre
önfeledten,
amott meg egy malaccsalád
bandukol az erdőn át.
Ez a hely, ahol
ember, állat megfér
egymás mellett
békében és tisztelettel.
rengeteg fával,
ahová az emberek
pihenni járnak.
Sétálnak a fák között,
beszívják az illatot.
Hallgatják a susogó lombokat,
a csiripelő madarakat.
– Mennyi ember – szól az akác.
– Hétvége van – azért talán.
Szeretem, mikor jönnek,
csak az ágam ne törjék.
Jé, egy szarvas vágtat erre
önfeledten,
amott meg egy malaccsalád
bandukol az erdőn át.
Ez a hely, ahol
ember, állat megfér
egymás mellett
békében és tisztelettel.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!