Hazám

A hely ahol élek.
Éjszaka, sötétben villódzó kósza fények.
Éljek a ténynek,
Ha itt minden így marad a sötétséget látom igaz jövőképnek.

A hely ahol élek.
Körülöttem ordító, haragos, megannyi elveszett lélek.
Ahol az igaz bűn, már nem vétek.
Ha, hallják szavam is megkérdőjelezem:
Ennyit érek?

A hely ahol élek.
Míg a sötétben nyomorognak a szegények,
Ti a dúsgazdagságban és kegyes hazugságaitokban henyéltek.
Ti arcátlan mocskos férgek.

A hely ahol élek.
Ahol nem lehetek fiatal s’ kíváncsi mert becsukhatnak a kékek.
Hangot adnak a védtelennek,
Ti meg csak szemet hunytok, tettetve magatokat mozgásképtelennek.

A hely ahol élek.
Mi elviekben olyan pompás, pompás a nagyembereknek.
Egyre csak rezegnek a lécek.
Mit beborít egy kicicomázott aranyra festett, végletekig elrohadt kéreg.

A hely ahol élek.
Ahol csapdába csalva, a sarokba szorított segítséget majd tőletek kérjen?
Hogy a lelke egy kicsit is nyugovóra térjen.
Mert tőletek nem biztonságot érzek,
megőrülök, hányok és félek!
Szabadságot és életet kérek!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.