A zenész

Szobám puha melegében
olvasgatok csendesen.
Kint az utcán halk zene szól,
lágyan simogatja lelkemet.

Ismerős a zeneszám,
régen, de sokszor játszották
az ablakom alatt.
Vajon most kinek szól ez a

szép muzsika?
Arra gondolni sem merek,
hogy talán nekem fújja valaki.
Ábrándozok csendesen.

Ki lenne az? Gondolkodom.
Egy régi barát, egy évfolyamtárs?
Ő régen sokszor meglepett
játékával az ablakom alatt.

Olvasok, de közben elkalandozok.
Mikor is voltak azok a szép napok?
Megvan az már ötven éve.
Akkor lehet, hogy ez mégis nekem szól?

Kinézek az ablakon, és
majdnem elájulok.
Az a fiatalember áll ott,
mint aki ötven éve.

Csak az idő vasfoga
fogott rajta keveset.
Játék közben az én
ablakom figyeli.

Mikor meglát, hangosabban
kezd el játszani.
Én integetek neki, és
felhívom egy teára.

Ő elfogadja a meghívást, és
már a szobámban üldögél.
Ott folytatjuk, ahol
ötven éve abbahagytuk.

Mindketten emlékszünk
azokra a mondatokra.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.