A sors

E. M. Miller

A sors szemtelenül pimasz.
Lapít, majd robbant, s
nevetve bekeszól az
életedbe,
valakijébe vidáman,
másét kettétörve.
Ha mégis mérges vagy
rá, egy idő után rájössz,
mégis jót tett veled.

Ugyan leszakított az eddigi
életettől, s belelökött egy
másikba, gyűlölsz mindent,
s nem érted, miért tette.
Pedig a sors utadba sodort
valakit, akit eddig nrm
ismertél, s mindent
fenekestől felfordított,
pedig küzdöttél ellene.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!