A sors
E. M. Miller
A sors szemtelenül pimasz.
Lapít, majd robbant, s
nevetve bekeszól az
életedbe,
valakijébe vidáman,
másét kettétörve.
Ha mégis mérges vagy
rá, egy idő után rájössz,
mégis jót tett veled.
Ugyan leszakított az eddigi
életettől, s belelökött egy
másikba, gyűlölsz mindent,
s nem érted, miért tette.
Pedig a sors utadba sodort
valakit, akit eddig nrm
ismertél, s mindent
fenekestől felfordított,
pedig küzdöttél ellene.
Lapít, majd robbant, s
nevetve bekeszól az
életedbe,
valakijébe vidáman,
másét kettétörve.
Ha mégis mérges vagy
rá, egy idő után rájössz,
mégis jót tett veled.
Ugyan leszakított az eddigi
életettől, s belelökött egy
másikba, gyűlölsz mindent,
s nem érted, miért tette.
Pedig a sors utadba sodort
valakit, akit eddig nrm
ismertél, s mindent
fenekestől felfordított,
pedig küzdöttél ellene.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!