Boldogság

Fiatalon csak ölelünk és szeretünk,
csókolunk, mosolygunk, nevetünk,
az élet csodálatos, vidám és szép,
mint egy mesebeli, színes álomkép.

Azután komótosan megöregszünk,
majd lassan mi is betegek leszünk,
végül kihűl a régi tüzes kis ágyunk,
kialszik belőlünk lassan a vágyunk.

A falon megkopott már a régi kép,
a szívemben hatalmas, mély a lék,
milyen lassan jön számomra a vég,
pedig én már hozzád úgy mennék.

Eszembe jut a sok-sok szép emlék,
amit együtt éltünk át még nemrég,
érted még a pokolba is elmennék,
a csókodért én bármit megtennék.

Többé már mi már nem nevetünk,
ellene már semmit sem tehetünk,
el mi már semmit nem feledünk,
de halálunkig örökké szeretünk.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.