Varázstükör

Fájó múltból romhalmaz lett
romhalmazon, csak tükör állt meg.
Ez a tükör egy varázstükör
itt múlt, jelen és jövő egyszerre tündököl!

Múltból három arc néz vissza rám:
egyik szelíd arcú öreg nagymamám,
másik arca határozott fiatal édesanyám,
harmadik én, mint bámészkodó gyerek,
ki tőlük lesi el a felnőtt életet.

Jelennek is három arca van:
nagymama helyén édesanyám,
határozottság ereje az én próbám,
de lányom kié most a harmadik,
saját utat tapos, mint mindig.

Ketten kik, őrangyal nélkül születtünk,
egymásnak őrangyalai lettünk:
én a maradék időm erejével,
édesanyám a féltő lelkével.

Jövőt füstölgő homály takarja,
leszek-e vajon nagymama,
kell-e nekem magányos utat bejárni,
kell-e magam újra megtalálni,
mert ki határozott tudattal születik,
előfordulhat-e, hogy elveszik?

Ugyan volt, hogy összezavartak,
de kiindulásnak ott volt a kályha,
visszafordultam magamba,
megkeresni a kivezető utat,
na nem magamnak, hanem
a másokkal való kapcsolatnak.

Az én utam a szívem útja,
csak mennem kell rajta,
mert a fény is ezt mutatja!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.