Ezen az oldalon elemezheted
Aurora Amelia Joplin „Apa, most is itt vagy”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Nem szóltál sokat, de minden szavad
2
a szívembe égett, mint puha arany.
3
Nem öleltél túl gyakran – mégis tudtam,
4
hogy a világon senki nem szeret úgy, mint te, apukám.
1
Az emlékek most suttognak csendben,
2
mint levél a szélben, ha ősz közeleg –
3
egy pad a kertben… s mintha még ott ülnél,
4
cipőd az ajtónál, kabátod a fogason – még mindig látom.
1
A kezed erős volt – én kicsi voltam.
2
De mikor sírtam, te lettél az oltalom.
3
Nem kérdeztél – csak ott voltál mindig.
4
Te voltál a biztos, a hallgatag otthon.
1
Ma már én őrzöm a szavaid csendjét,
2
a mozdulatod, ahogy leültél este.
3
Becsukom a szemem, és látlak újra –
4
mint gyermekként – csodával nézlek.
1
Nem tudtam akkor, mit jelent az idő,
2
hogy a pillanat száll, s nem marad örök.
3
Ma már tudom, hogy amit tőled kaptam,
4
abból épül bennem az örökkévaló.
1
Ha most itt lennél, csak annyit mondanék:
2
Köszönöm, Apa. Mindenért. Mindenért.
3
A hallgatásodért. A szelíd jelenlétért.
4
A szeretetért, amit nem kellett kérni.