Vers elemzés – szótagszám és rímséma
Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Végső sóhaj”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
Strófa 1
Rímséma:
ABCC
1
Ne sajnálj! Én már tudom, mit jelent
2
a széllel elszaladni csendesen.
3
Nem zuhanás ez, nem is bukás.
4
Ez csak egy búcsú. Csak a körforgás.
Strófa 2
Rímséma:
ABAA
1
Valaha én is zsenge zöld voltam,
2
arany sugarával érlelt a nap.
3
Nőttem, éltem, széllel vitáztam,
4
nevetve az esőben csontig áztam.
Strófa 3
Rímséma:
AABB
1
Láttam a nyarat, meleg volt s mohó.
2
A fészekből kiröpült egy kis rigó,
3
s a gyerekek a fa alá szaladtak.
4
Én hajoltam, hogy árnyékot adjak.
Strófa 4
Rímséma:
AABC
1
Aztán egyszer csak más lett a fény,
2
s a biztosat váltotta a remény.
3
Sárgább, halkabb, bölcsebb talán,
4
mi más lehet ez, mint a búcsúzás?
Strófa 5
Rímséma:
ABBC
1
Azóta várok. Csak rezgek a fán,
2
szél röpíti társaimat árván tovább.
3
Már nem fáj, szomorú emlékké vált,
4
hűvös szél egyszer majd rám talál.
Strófa 6
Rímséma:
ABBB
1
Nem félek. A föld nem ellenségem.
2
Új kezdődik, mit még nem ismerek.
3
Elfedek majd egy gyermeki léptet,
4
vagy ott leszek egy versben emléknek.
Strófa 7
Rímséma:
AABB
1
Ha már nem leszek, s nem lát senkisem,
2
egy ág még őrzi rövidke életem.
3
Furcsa forma, rezdülés, hajlongás,
4
és mély csöndben egy végső sóhajtás.
Strófa 8
Rímséma:
ABAA
1
Ne sajnálj! Én már tudom, mit jelent,
2
lehullani méltón és csendesen.
3
Nem múlok el, ez csak egy út lefelé,
4
s az út végén a föld ölelni készül épp.