Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Idővonalak között”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mi lett volna, ha olykor másképp lépek?
2
Ha néhány kérdésre nem úgy felelek?
3
Mint a Moirák tekerték életek fonalát,
4
mi döntésekkel alakítjuk a magunk sorsát.
1
Álmomban néha vissza-visszatérek
2
olyan helyekre, ahol sokat nevetek.
3
Majd fehér ruha rejti szerelmes szívemet,
4
de a szél, mint illatot, széthordja az emléket.
1
Mi lenne vajon, ha tényleg visszatérnék?
2
Megölelném azt, ki tovatűnt már rég?
3
Így szólnék magamhoz: Indulj, merj élni!
4
De a múlt némán néz, nem lehet cserélni.
1
Talán nem is kellene mindent újraírni,
2
fájdalmas emlékek tanítanak kibírni.
3
Időutazás? Persze! Csak kósza álom,
4
s benne magamat ott újra megtalálom.
1
Tudom, a lépés, bármerre is vitt engem,
2
része lett annak, ki évek során lettem.
3
Már nem keresgélek, nem kell új irány,
4
haladjon az életem a maga fonalán!
1
Játszadozom emlékekkel újra a fejemben,
2
ám dönteni nekem kell s itt a jelenben.
3
Képzeletem száguld, de szívem azt súgja:
4
Köss békét a múltaddal, ez az ember sorsa.