Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Búcsú”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A parkban ültek néma csendben,
2
a nap bíbor port lehelt körben.
3
Szó nem hangzott, csak árnyék izzott,
4
szél fakó emléket ringatott.
1
Arany pillangó szállt le oda,
2
szárnyán válás és búcsú dala.
3
Ott körözött, mint halk imádság,
4
súgta az elmúlás fohászát.
1
Egyre emelkedett, messze szállt,
2
mint szív, mikor még hinni próbált,
3
és vele repült, mint halk varázs,
4
a bennük élő, utolsó vágy.
1
A szél rajtuk halkan nevetett
2
a pad is, hol minden elpihent.
3
S a pillangó? Elvitte nemrég
4
csüggedt szívük összes könnyedét.