Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Ha másként lett volna”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Elnézem most lassan öregedő kezem,
2
és kérdezem: mi végre volt az életem?
3
Az évek, mint a vízfolyás, rohantak,
4
s az álmok, mint a füst, csak elsuhantak.
1
Volt idő, mikor hittem még a jóban,
2
egy szóban, egy mosolyban, egy dalban.
3
De bárhogy éltem, bárhogy is reméltem,
4
a sors a rám szabott úton vitt csendesen.
1
Mi lett volna, ha más úton haladok?
2
Ha az igen helyett néha nemet mondok?
3
Vagy néha kiáltok, bátrabb lettem volna,
4
talán most nem lennék sorsomba bezárva.
1
Mi lett volna, ha nem félek, inkább lépek,
2
ha az ingoványtól a csillagokig felérek?
3
Ha nem hagyom, hogy mások tekerjenek
4
sorsom fonalán – a feketén s a fehéren?
1
De késő már, a kérdés nem vár válaszra,
2
az idő nem torpan, nem hajol kívánságra.
3
S bár bennem él a vágy, hogy újra kezdjem,
4
az idő már csak halk, fáradt kegyelem.
1
Az emlék, mint pókháló szála tapad rám,
2
benne ragadok és nem ereszt tovább.
3
Volt sok nap, pár év, néhány arc, egy álom,
4
régen eltemettem már – soha nem találom.
1
Valami hív – még érzem testem mélyén -,
2
nem zajos vágy, csak furcsa, halk bizsergés.
3
Ha múlt s jövő nem is lesz sosem az enyém,
4
a mostban, még ha reszket is, van kis remény.
1
Miért lett úgy? Többé már nem kérdezem,
2
mit súg a csend, mit mond a zaj, azt figyelem.
3
Életem vonata lassabban, de száguld tovább,
4
hagyom, haladjon a sorsom a maga fonalán.