Ezen az oldalon elemezheted
Antal István Csaba „Igazi télre várva”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Decemberben az eget nézem a csodára várva,
2
Hulljon sok hó az udvarra, a fákra, a házra.
3
Visszavágyom a múltba, a gyerekkorba,
4
Mikor igazi tél volt, és mindenki a szánkózást várta.
1
Ha sűrűn hullna a hó, nagy, fehér pelyhekben,
2
Ó, mennyit enyhítene borongós kedvemen.
3
Jégvirág az ablakon, és sütemény a kezemben,
4
Játék, nevetés és csodaszó a fenyőfa tövében.
1
Ablakomból lesném a hóembert őrt állva,
2
Ahogy vigyázna éberen az éjszakai tájra.
3
Másnap körbefutnám, és ezt minden nap újra,
4
Míg februárban halkan el nem búcsúzna.
1
Kopáron fáznak és szomorúak a faágak,
2
Úgy örülnének egy kis hótakaró meleg kabátnak.
3
De hiszem, elhozza még a tél az ünnepi havat,
4
Mitől megnyugszik a lélek, erőt kap a szív és a gondolat.
1
Szeretteink körében meleg kalács az asztalon,
2
Sál és kesztyű a fa alatt, angyal léptek a tornácon.
3
Legyen úgy, mint régen volt: gyerekek a hószánon,
4
Szeretet és béke a szívekben, énekszó és fehér karácsony.