Ezen az oldalon elemezheted
Tőkés Liliána „Fák hava”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Szirmát bontja egy őszi fa,
2
utat enged az elmúlásnak.
1
Valamit, ami oly fontos volt,
2
s most csak áll ott árván,
4
Nem szól ám egy szót sem,
5
csak utat enged a tájnak,
6
vigye a messzi országba.
1
Vigye messze, messzi tájra,
2
hol a szív mossa majd tisztára.
3
Vigye messze, messzi tájra,
4
legyen egy árva szív kabátkája.
1
Jön már a szél, megfosztja attól is, amit ő úgy félt.
2
Enged hát az őszi szélnek, hisz nincs mit tenni, itt a vége.
3
Fáj nagyon az elmúlás, de a végtelenben van odaát.
4
Elfogadja nincs visszaút, hisz mindenkinek egy az útja;
5
egy felé tartunk, közben kinek hova vezet a sorsa.
1
Végül mind együtt leszünk majd,
2
s megszűnik minden bánat.
3
Egy szív sem marad árva,
4
hisz mindenkinek megvan a párja.
1
S majd ha új tavasz jő,
3
Hisz nem telne el úgy nap,
4
hogy én majd ne gondolnék rád.
5
Ez hát az élet, elmúlás és tavasz,
6
de ez a sorsunk, nincs más vigasz.