Zümi a mérges méhecske

Zümi a méhecske
Haragudott a szélre.
Dúlt-fúlt mérgesen,
felhők gyűlekeztek az égen.

Mérges volt mindenre,
amit látott,
eltüntette volna legszívesebben az
egész világot.

A felhők dühöngtek
egyre jobban,
esőcseppek
csöppentek titokban.

Zümi hirtelen
megérezte,
fején landolt az
ég könnye.

– Hagyjál békén,
hallod! –
az ég felé
mutogatott.

Idegesen zümmögött,
ázva-fázva,
Züminek nem volt
esőkabátja.

Elázott szegény Zümi,
már nem is volt
kedve
mérgelődni.

Már csak a napot
várta,
száraz lehessen a
szárnyacskája.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.