Lecsó Kapitány kalandjai 1 Bambínó és a manók
András Komondi
Forrás: Pinterest
Bambínó egy átlagos, ötéves fiú. Még óvodába jár, szereti a tejbegrízt és a csokifagyit. Szereti a játszóteret, a barátait, de „gyűlöli” az éjszakát.
Amikor Anyu elmondja este a mesét, és „jó éjt” puszi után leoltja a villanyt, akkor kezd el félni Bambínó.
Nincs is baj, amíg el nem alszik. De álmaiban kicsi, zöld sapkás, szakállas, piros orrú manók jönnek elő. Tőlük fél Bambínó, mert mosoly nélküli az arcuk, és mogorván néznek.
Az egyik éjszaka is így történt. Jöttek a manók, nézték Bambínót, aki úgy érezte, hogy egész testében reszket.
Ekkor hirtelen fény villant, és egy paprika testű, paradicsom fejű, mosolygós figura ugrott a manók és Bambínó közé.
– Hát te ki vagy? – kérdezte Bambínó.
– Lecsó Kapitány!
– És mit akarsz? – kérdezte Bambínó.
– Segíteni neked! – mondta a másik.
– Miért?
– Hogy leküzdd a félelmeid, és okosodjál! – válaszolta Lecsó Kapitány.
– Félek ezektől a manóktól – mondta Bambínó.
– Miért, bántanak?
– Neeem, de félek.
– Akkor hívjuk meg őket vacsorára.
– És mit adjunk nekik? – kérdezte Bambínó.
– Én magamat adom! – mondta Lecsó Kapitány, és rögtön főzni kezdett.
– Így készül a lecsó! – kezdte, és kis olajon az apró kockákra vágott hagymát kezdte dinsztelni. Hozzátette a paradicsomot, paprikát, csipet sót. Hamar kész lett a lecsó.
– Gyertek, manók! – szólt Lecsó Kapitány.
A manók leültek és falatozni kezdtek.
– Egyél te is! – szólt Bambínóhoz.
Ettek és jókat mosolyogtak.
– Mi nem bántunk senkit – mondta az egyik manó.
– Csak szomorúak vagyunk – mondta a másik.
– Mindenki rossznak gondol minket – mondta a harmadik.
– Mert csúnyák vagyunk – mondta a negyedik.
– Pedig nagyon jó a szívünk – mondta az ötödik.
– Ne a külső alapján ítélj! – mondta a hatodik.
– Legyünk barátok! – mondta a hetedik.
Bambínó nevetni kezdett.
– Jó fejek ezek a manók – gondolta Bambínó, és reggel mosolyogva ébredt. Már nem félt az álmoktól, mert tudta, ha akármi baj van, akkor segít Lecsó Kapitány!
És megtanulta:
Mindig magadat add!
Ne ítélj a külső alapján!
A lecsó egy finom étel...
Amikor Anyu elmondja este a mesét, és „jó éjt” puszi után leoltja a villanyt, akkor kezd el félni Bambínó.
Nincs is baj, amíg el nem alszik. De álmaiban kicsi, zöld sapkás, szakállas, piros orrú manók jönnek elő. Tőlük fél Bambínó, mert mosoly nélküli az arcuk, és mogorván néznek.
Az egyik éjszaka is így történt. Jöttek a manók, nézték Bambínót, aki úgy érezte, hogy egész testében reszket.
Ekkor hirtelen fény villant, és egy paprika testű, paradicsom fejű, mosolygós figura ugrott a manók és Bambínó közé.
– Hát te ki vagy? – kérdezte Bambínó.
– Lecsó Kapitány!
– És mit akarsz? – kérdezte Bambínó.
– Segíteni neked! – mondta a másik.
– Miért?
– Hogy leküzdd a félelmeid, és okosodjál! – válaszolta Lecsó Kapitány.
– Félek ezektől a manóktól – mondta Bambínó.
– Miért, bántanak?
– Neeem, de félek.
– Akkor hívjuk meg őket vacsorára.
– És mit adjunk nekik? – kérdezte Bambínó.
– Én magamat adom! – mondta Lecsó Kapitány, és rögtön főzni kezdett.
– Így készül a lecsó! – kezdte, és kis olajon az apró kockákra vágott hagymát kezdte dinsztelni. Hozzátette a paradicsomot, paprikát, csipet sót. Hamar kész lett a lecsó.
– Gyertek, manók! – szólt Lecsó Kapitány.
A manók leültek és falatozni kezdtek.
– Egyél te is! – szólt Bambínóhoz.
Ettek és jókat mosolyogtak.
– Mi nem bántunk senkit – mondta az egyik manó.
– Csak szomorúak vagyunk – mondta a másik.
– Mindenki rossznak gondol minket – mondta a harmadik.
– Mert csúnyák vagyunk – mondta a negyedik.
– Pedig nagyon jó a szívünk – mondta az ötödik.
– Ne a külső alapján ítélj! – mondta a hatodik.
– Legyünk barátok! – mondta a hetedik.
Bambínó nevetni kezdett.
– Jó fejek ezek a manók – gondolta Bambínó, és reggel mosolyogva ébredt. Már nem félt az álmoktól, mert tudta, ha akármi baj van, akkor segít Lecsó Kapitány!
És megtanulta:
Mindig magadat add!
Ne ítélj a külső alapján!
A lecsó egy finom étel...
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!
További hasonló mesék a Barátság témából: