Taníts meg repülni
Fekete Ida Virág
Róka Miki egy szép nyári délután kisomfordált a mezőre, mert éppen unatkozott.
Játszótársakra vágyott.
Gyönyörködött a szép virágokban, de sajnos ők nem bizonyultak jó pajtásoknak, hiszen megmozdulni sem tudtak.
Csak bólogattak jobbra-balra, amerre a szél őket fújta.
Leheveredett bánatosan a fűbe.
Egyszer csak egy pajkos pillangó szállt az orrára. Biztosan a róka orrát virágnak vélte.
Felcsillant a róka szeme!
Megkérdezte tőle, játszana-e vele.
– Ugyan mit tudnék én veled játszani? –
kérdezett vissza a lepke.
– Tudod mit?
Taníts meg kérlek repülni, mindig is szerettem volna szárnyalni.
Oly jó lehet a magasból nézelődni – mondta vágyakozva –, de sajnos sosem tudnám megtanulni.
Elgondolkodott a lepke, és mosolyogva megkérdezte:
– Mondd csak, Róka koma! Tudod te, mire való a képzelőerő és a fantázia?
– Fogalmam sincs, sosem hallottam róla!
– Elmesélem szívesen, ha meghallgatsz.
Mindent megtehetünk a világban, ha elég fantáziánk és képzelőerőnk van!
Gondolatunkban megtörténhet bármi,
elég csak erősen vágyakozni.
Kezdjük a tanulást egyszerű példával!
Hunyd le most a két szemed, és mélyedj el gondolataidban. Képzeld csak el, hogy nagyon éhes vagy, éppen pipihúsra vágytál, és az azonnal ott terem, még az illatát is érzed az orrodban.
Most mondd meg nekem: láttad-e, és érezted-e, amire gondoltál?
Mert ha igen, akkor máris megtanultad, hogy mi a fantázia!
Most következzen akkor a vizsga!
Hunyd le újra a szemed, és tárd ki a szíved a nagy kalandra!
Gondolj csak erősen arra, hogy de jó is volna,
ha mi ketten vidáman kergetőznénk a magasban,
vagy pedig repülnénk virágról virágra!
Róka Miki megszólalt boldogan:
– Odanézz, Pillangócska! Ott kergetőzünk a magasban! Vigyázz, mert ha nem sietsz, elkaplak, és visszaviszlek a fűbe!
Ezen aztán mindketten jót nevettek.
Egy életre barátok lettek.
Igaz, Róka Miki valójában soha nem tanult meg repülni,
de egy szép nyári délután rátalált egy kedves barátra, akitől megtudta, hogy mire jó a fantázia!
Játszótársakra vágyott.
Gyönyörködött a szép virágokban, de sajnos ők nem bizonyultak jó pajtásoknak, hiszen megmozdulni sem tudtak.
Csak bólogattak jobbra-balra, amerre a szél őket fújta.
Leheveredett bánatosan a fűbe.
Egyszer csak egy pajkos pillangó szállt az orrára. Biztosan a róka orrát virágnak vélte.
Felcsillant a róka szeme!
Megkérdezte tőle, játszana-e vele.
– Ugyan mit tudnék én veled játszani? –
kérdezett vissza a lepke.
– Tudod mit?
Taníts meg kérlek repülni, mindig is szerettem volna szárnyalni.
Oly jó lehet a magasból nézelődni – mondta vágyakozva –, de sajnos sosem tudnám megtanulni.
Elgondolkodott a lepke, és mosolyogva megkérdezte:
– Mondd csak, Róka koma! Tudod te, mire való a képzelőerő és a fantázia?
– Fogalmam sincs, sosem hallottam róla!
– Elmesélem szívesen, ha meghallgatsz.
Mindent megtehetünk a világban, ha elég fantáziánk és képzelőerőnk van!
Gondolatunkban megtörténhet bármi,
elég csak erősen vágyakozni.
Kezdjük a tanulást egyszerű példával!
Hunyd le most a két szemed, és mélyedj el gondolataidban. Képzeld csak el, hogy nagyon éhes vagy, éppen pipihúsra vágytál, és az azonnal ott terem, még az illatát is érzed az orrodban.
Most mondd meg nekem: láttad-e, és érezted-e, amire gondoltál?
Mert ha igen, akkor máris megtanultad, hogy mi a fantázia!
Most következzen akkor a vizsga!
Hunyd le újra a szemed, és tárd ki a szíved a nagy kalandra!
Gondolj csak erősen arra, hogy de jó is volna,
ha mi ketten vidáman kergetőznénk a magasban,
vagy pedig repülnénk virágról virágra!
Róka Miki megszólalt boldogan:
– Odanézz, Pillangócska! Ott kergetőzünk a magasban! Vigyázz, mert ha nem sietsz, elkaplak, és visszaviszlek a fűbe!
Ezen aztán mindketten jót nevettek.
Egy életre barátok lettek.
Igaz, Róka Miki valójában soha nem tanult meg repülni,
de egy szép nyári délután rátalált egy kedves barátra, akitől megtudta, hogy mire jó a fantázia!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!