Úttörők

B-57-es, hétköznapi nevén Gábor tizenkét órája alszik. Most kelt és a kávéját már lefőzte. Egy gőzölgő csészével a kezében nézte jelenlegi élettársát, aki valójában egy Android. Nincs vele semmi gondja sem, viszont nagyon szeretne már egy hús-vér nővel is együtt lenni. Hosszan belekortyolt az éltető fekete lébe, ami valójában sohasem látott sem termőföldet, sem vizet és sohasem volt élő organizmus. Valójában hidrogénatomokból nyomtatták, mint tulajdonképpen minden szükségletét. Mint ahogyan Orsit, az élettársát is. Akivel igazából nem volt semmi gondja, hiszen az általa összeállított paraméterek alapján lett megalkotva. Igen, ez a probléma vele. Túlzottan tökéletes. Nincs saját véleménye, nem ellenkezik és nem vitatkozik. Gábor egy hirtelen ötlettől vezérelve lehúzta egyhúzóra a maradék kávéját és magához vonta Orsit. Most sem ellenkezett, mint ahogyan sohasem. Hosszan ölelkezett vele, kedvét töltve a tökéletes és hamvasan szűzies testben. Majd, mint aki megtette férfiúi kötelességét, elindult a Grammára. Húsz éve dolgozik ezen a tökéletesnek ígérkező bolygón, annak gyorsított terraformálásán. Húsz éve ez a bolygó még csak egy porviharokkal szétszabdalt szikla volt, ami tökéletes pozícióban és még annál is jobb paraméterekkel rendelkezett. Két holdja volt, ami felváltva okozhattak volna árapály jelenséget, ha lett volna víz a Grammán. De nem volt. Azt alig fél év alatt megoldották, mármint Gábor és Orsi. Mostanra a Gramma két harmadát víz borítja, amit a lézer vontatókkal befogott, az űrben száguldó aszteroidák bolygóra irányításával értek el. Természetesen, becsapódás előtt ultrahang detonátorokkal porrá zúzva azokat, felszabadítva a bennük lévő fagyott vizet. Nincs becsapódás, nincs robbanás, van por. A por elnyeli a napsugárzást, tehát hőt vesz fel, a felolvasztott vizet párává alakítva elnyeli azt, a por leülepszik a víz kicsapódik és így tovább. Ők ketten voltak a Gramma körül keringő űrállomás egyedüli lakói, a modern Ádám és Éva. Orsi cicásan bújt hozzá, nem akarta leengedni a bolygóra, pedig Gábornak mennie kell, hogy a terraformálás következő szintjére léphessen. Mégis engedett neki és újra szeretkeztek. Orsi elégedetten engedte útjára Gábort. Komolyan, ha nem tudná Orsi egy Android, sohasem jönne rá. Gábor elindult, halkan szisszenve záródott be a majd száz méter hosszú sikló oldala. Majd a sztratoszférából alászállt a Grammára, az első állomásra. Tizenhat állomás van a Grammán, az egyenlítő vonalában és ezt mind végig kell járnia, ellenőriznie a műszerek beállításait, a bioszféra értékeire ráhangolva. Hamarosan teljesen készen van a növényzet és megjelenhetnek más életformák is. Alig száz éven belül, teljes ökoszisztémát fognak készíteni és megkezdődhet a következő szint, a civilizáció kialakítása. A bolygó forgásával megegyezően haladt, így mindig nappal volt, bármelyik állomásra is érkezett. Egy állomáson egy-két órát tölt el, nem többet. Ellenőrzi a beállításokat, majd sétál egyet a dús fűvel és magas fákkal, bokrokkal és mindenfajta növénnyel dúsan borított területen. Ameddig a szem ellátott, minden zöld és rózsaszín. A fák lélegző sípolásának és szuszogásának ütemes koncertje különös ritmust ad ennek a káoszban létező katonás rendnek. Ezeknek a fáknak nem leveleik vannak, hanem hatalmas rózsaszínű tüdőjük. Amik óránként tizenkilencszer több oxigént termelnek, mint leveles társaik. Némelyik fa akár kétszáz méteresre is megnőtt az elmúlt húsz évben. Igen, ez mindenképpen az egyik nagy előnyük, hogy ha van tápanyagban dús talaj, nem muszáj termőföldnek lennie és van elegendő víz, ami akár lehet extrém sós is, akkor úgy nőnek, mint a gomba! Ezért száll mindig le a siklóval vízre és ezért van az állomás is a víz alatt, mert különben a növényzet felfalná azokat akár két-három óra alatt is. Egy aprócska spórából százméteres fa lehet megfelelő körülmények közt, akár egyetlen hét alatt is. Melynek a tüdőkapacitása lehet akár több százezer légköbméter is! Mindösszesen két hatalmas rózsaszínű, gumi és műanyag keverékére emlékeztető, kívül belül erősen nyálkás hatalmas ténylegesen emberi tüdőre emlékeztető lufi, óránként felfúvódik és leereszt. Még éjszaka is. Így aztán állandó az ütemes szuszogás és a fújtatás. A bokrokon zöld levelek vannak, de még a fű is zöld. Nekik jóval kisebb az oxigéntermelő hatékonyságuk, viszont más lesz a szerepük. Ha a Gramma szikla és porkeverékből álló felülete, kétszáz méteres mélységéig termőtalajjá válik, akkor ezek a hatalmas tüdővel rendelkező spórával szaporodó lények kipusztulnak. Akkor veszik át helyüket a levelesek. Ezekből meg mind kőszén lesz pár százezer év múlva. A tengerek és az óceánok vizeibe még nem telepítettek életet, mert ez a következő lépés lesz. Ami, most, hogy sétál a Gramma felszínén, a műszerek jelzésével ellentétben máris aktuálissá vált. Fel is szólt Orsinak a Gravitációs hullámok segítségével a kommunikátorán.
– B-57-es. Orsi jelentkezz!
Egy meglehetősen álmos hang válaszolt vissza.
– Vagyok, mond!
– Csak nem kikapcsoltad magad?
– De igen, kicsit elszundítottam.
– A várttal ellentétben, máris a terraformálás egy következő szakaszába léphetünk. A spórások kezdenek kipusztulni.
– Mekkora a pusztulás mértéke?
– Minden fa, ami száz méter felett van, már meghalt.
– Hmm, ilyen gyorsan? Ez érdekes. Ezek szerint jóval ideálisabbak a körülmények, mint azt a számítások alapján sejteni lehetett. Hol tartasz most?
– A tizenhatossal végeztem éppen. Már lassan huszonhat órája talpon vagyok, kicsit megéheztem. Teszek még egy kört és jövök haza.
– Oké, vettem. Várlak szívem.
– B-57-es kiszáll.
Gábor arra gondolt, milyen jó, hogy mára már nincsenek se betegségek, se öregedés. Mindenki addig él, ameddig csak akar. Igen, korábban sikerült az első fázissal végeznie. A holnapi körűt előtt kellene egy mesterséges vihart gerjesztenie. Egy hurrikánt, ami végleg minden fát kidönt, ami tíz méternél magasabb és akkor az új ökoszisztéma, a levelesek előtérbe kerülhetnek. Igen, megújítja a bolygót és lehet lecseréli Orsit is egy új modellre. Nyomtat magának egy másikat. A sikló halkan, szinte hang nélkül emelkedett ki a végtelennek tűnő sós vízből, szinte csak a víz csobogását lehetett hallani, ahogyan a hajótestről lecsorog. Majd percekkel később már a Gramma körül keringő hatalmas állomáson volt. Harminc órán át tette a dolgát és meglehetősen fáradt volt. Orsi mégsem hagyta lepihenni, szeretkezni akart vele. Pedig neki csak tusolni és aludni volt kedve, miután alaposan bevacsorázott.
.
Orsi látta, Gábor eléggé le van strapálva és hiába kezdeményez, nem akar kötélnek állni. Akkor elővett egy alig gyűrű méretű kis eszközt és rövid beállítás után megnyomta a zöld gombot. A hatás azonnali volt és Gáborban szinte azonnal feltámadt a férfiúi gerjedelem. Észre sem vette a kis trükköt. Miközben szeretkezett Orsival, azon gondolkodott, hogy ha lecseréli az Androidot, a következőnek nagyobb melleket tervez. Együttlétük után Orsi vacsorát készített, és ő elment tusolni. Mikor készen volt, ínycsiklandó illatokat érzett a fürdőből kifelé jövet. Csak egy törölközőt tekert a derekára és úgy ahogyan volt vizesen caplatott az étkező felé, ahol is csodálkozva látta, csak egy tányér volt az asztalon, az előtt is Orsi ült és jóízűen evett.
– Te meg mi a fenét csinálsz?!
Vonta kérdőre őt Gábor.
– Oh, te már készen is vagy?
Orsolya egy szalvétába megtörölte kecses és teljesen tökéletes ujjait, majd az asztal alá nyúlva elővett egy plazma vetőt és szinte oda sem figyelve mellkason lőtte vele Gábort. Gábor két öklömnyi lyukkal a mellkasában esett össze és Orsi mintha mi sem történt volna, folytatta az evést. Takarító robotok jöttek elő a falból és bevonszolták a már halott testet a megsemmisítőbe, eltakarítva utána a szanaszéjjel freccsent és szétfolyt belső szerveit, vérét, testnedveit. Majd hívta a Terraformálásért felelős parancsnokságot.
– Károlyi őrnagy jelentkezem.
A válasz szinte azonnal megérkezett, pedig majd kétmilliárd fényév volt a távolság.
– Hallgatjuk őrnagy.
– A Pera K-8 rendszerben a Gramma 1, első fokozata elkészült. Kérek engedélyt a második fokozat indítására.
– Szép munka Őrnagy. A B-57-esétől megszabadult már?
– Persze, már a megsemmisítőben van.
– Az engedélyt megadom, kérem töltse le a következő, B-67-es modellt és nyomtassa ki. Ezúttal átállunk a bolygó forgási idejére, a huszonöt órás életperiódusra. A beállításait magára bízom, maga fog együtt dolgozni vele. Kezdje meg az óceánok, a tengerek és az édesvizek élettel való feltöltését.
– Már ideje volt, az őrületbe kergetett az a hülye klón a negyvenkét órás életperiódusával és a kényszeres rendrakásával. Akkor megkezdjük a második fokozatát a terraformálásnak.
– Rendben, rögzítjük.
– Civilizáció lesz itt, vagy kolonizálunk?
– Még nincs rögzítve, de annyira nem is fontos, mert van még száz évünk ezt eldönteni. Egyelőre csak indítsa el, és hagyja a B-67-esnek, hogy tegye a dolgát. A személyes beállításait magára bízom, Ha jelenteni valója lesz keressen. Jó szerencsét Károlyi őrnagy. Vége.
Orsi egy frissen nyomtatott csokis croissant-ost majszolt éppen, míg szabad kezével programozza az új segédjét, aki ezúttal is azt fogja hinni, hogy ő az Android. Bár közel sem így szokták megsemmisíteni a használaton kívüli nyomtatott segédeket ahogyan ő csinálta, mi több nemzetközi egyezmények ezt nem engedik meg, mégis kissé elégedetten gondolt rá, mikor meghúzta a plazmavető ravaszát. Meglehetősen sértette önérzetét, hogy a saját maga programozta Android a melleit kicsinek találta. Na majd a következő tökéletesnek fogja látni minden porcikáját.

Vége…