Lidérclápi rémálom

– Hamarosan éjfél. A természet már rég nyugovóra tért, csupán az éjszakai állatok motoznak Lidércláp környékén. Be, ebbe a túlvilági pokolba nem lép egy se! Se ember, se állat. A ragadozók is messzire elkerülik ezt a helyet! Ahová a nyughatatlan lelkek járnak a több száz éves mondák és a szóbeszéd szerint. Azazhogy, ez mégsem teljesen igaz! Mert hogy Hubis Jóska emberként született, ám de minden korcsmazáráskor állatként megy haza! Így rá ezek az íratlan szabályok nem vonatkoznak. És pont ma éjszaka nem ide ette a feketepenész?!
– Na haver! Vegyél vissza az arcodból! Mégis ki engedte meg, hogy rám kend az egészet?! Kikérem magamnak a penészek ősi nemzetségének nevében!
A narrátor meglepetten húzta fel a szemöldökét, ám de eszében sem volt vitatkozni a néhai fekete szakál hullájával, akit mostanra teljesen belepett a fekete penész. Inkább csak rántva egyet a vállán, folytatta megszakított monológját.
– Szóval ide ette a Hubis Jóskát valami szörnyűség! Aki egyébként arról kapta nevét a falu Korcsmájában, hogy négy Hubertusz után bármilyen biciklivel képes hazatekerni, amit talál.
– Pooofáááád beefooogoood Naarááátooor! Mii aaz, hoogy vaalaami szöörnyüüséég! Één vaagyok maaaga a szörnyüüséég!
Hisztizett szinte rögtön egy fogatlan múmia, valahonnét hátulról előre botladozva.
– Jól van na, szóval erre ténfergett az öreg, mindenki legnagyobb bánatára. Ami igen nagy gond, mert ma van október harmincegy! Mindenszentek éjszakája, halottak napja előtt egyetlen nap, amit HALLOWEEN-nak hívnak.
– Szóltál szívem?!
Visított be valahonnét a láp mélyéről a Halloween tökfejű szellemének a neje, amin maga a tökfejű Halloween szelleme kezdett el gúnyolódni.
– Nem! Csak a Narrátor erőlködik mán megint. Úgy látszik nem adja fel, minden évben ki akarja nyíratni magát.
– Folytatnám, ha megengeditek. – morgott a Narrátor. – Ez a különleges terület, a magyar Bermuda-háromszög szent Grálja! Itt gyorsabban és biztosabban tűnnek el dolgok, mint a közbeszerzéseken a lóvé.
– Nem én voltam!
– Ugyan már Quasimodo, mindenki tudja, hogy sokkal enyvesebb a kezed, mint amilyen púpos vagy!
– Kuss legyen annak, aki egy albínó pulikutyától és egy Jegesmedvétől fogant!
– VRrrrrrááááá! Vráá-ráááá! Víiiáárrrr.
– Ne agyalj Csubaka! Nem hozzád beszéltem, hanem ehhez a pöcs Jetihez.
– Vráááháhháhá-hahaha.
– Ne röhögj te toalett kacsa szökevény! Fejed akár egy felmosó mopf, akire rászabadult egy tucat hajszárító, miután felrobbant előtte egy láda hajzselé.
– Kikérem a lápi hullák nevében ezt a fajta hangnemet! Mi kérem igen kulturált zombik vagyunk és nem tűrjük, hogy megint elcsesztétek a HELLOWEEN-t!
– Szóltál szívem?!
A tökfejű szellem lemondóan legyintett, majd válaszolt nejének.
– Nem! Csak a porzsákok basztatják megint Csubakát és Jetit.
– Kuss legyen mindenkinek! De tényleg! A démon már nyugodtan kísérteni sem tud!
Dohogott a zselészerű füsttel töltött, Michaelin baba kinézetű modern démon.
– Pofád lapos, vagy kihívom megint a szellemirtókat.
Szólt neki be egy százhatvanéves és kissé zöld vízi hulla.
– Mit jelentsen az, hogy porzsák?! Mi igenis eredeti Zombik vagyunk! Azért, mert az a sok idióta ember a te tökfejedről mintázta a HALLOWEEN-t, az még nem jelenti azt te itt vagy valaki!
– Szóltál szívem?!
Visított elviselhetetlen tónusban Halloween-né!
– Nem! Csak a Múmiapótlék megint kikérte magának, hogy porzsáknak neveztem.
Válaszolt feleségének vihogva rutinból a tökfejű Hallooweni jelkép.
– Mert Zombi vagyok te agyatlan Tök!
– Egy Zombi válladékozik és vérzik, meg zöld meg cuppogva közlekedik! Te meg recsegve-ropogva kísértesz, hogy a súrlódástól két méterenként kigyullad a lábad köze. Már egyetlen teli poroltó sincs a környező falvakban, mert mindet rád pazaroltuk.
– Az a klíma változás és a szárazság miatt van! – csattant fel a valamikor zaftos és gennytől csepegő, ám de mostanra igencsak porzó Zombi.
– A mocsár is kezd kiszáradni! A múltkor kitört két fogam, mikor ráharaptam egy kiszáradt meztelencsigára! – szólt bele Quasimodo
– Vráááooouu.
– Te csak ne helyeselj Csubakka, mert ti csesztétek szét a bioszférát Dart Wederrel, és miattatok van szárazság is.
– Vrooo.
– Amúgy meg én is a száraz meztelencsigára fognám, ha elver otthon az asszony!
– Ez jogos, de itt megjegyezném: a Zombik nem közlekednek cuppogva. Azok a lápi szörnyek.
Helyeselt nagy bőszen Quasimodo.
– Befognátok végre?! Mondtam már, hogy csend legyen! A Narrátor már a dolgát se végezheti nyugodtan HALLOWEEN-kor!
– Szóltál szívem?!
– Nem! Csak a Narrátor… Á! Hagyjuk. – legyintett lemondóan a tökfejű, feltűnésviszketegségben szenvedő felesége sipítására. – Igen, szóltam. Lyukas a fürdőkád!
– Hóol?
– A lefolyónál!
– Te Béla! Nincs is fürdőkádunk!
A szellemvilág lakóinak röhögésétől zengett a láp. Ami most ismét kirobbant, ezúttal erősebben. A tökfejű, kékesen ragyogó Hallooween szellem újra válaszolt nejének a mocsár mélyébe.
– De van! Ott van a kredenc mellett.
– Bakker! Ez tényleg hülye!
Vihogott a farkasember.
– Nem hiszem el, hogy ezt a dumát minden évben beszopja a nejed és reggelig a kredencet keresi!
– Aki még egyszer kimondja, hogy HALLOWEEN, azt…
Szinte azonnal jött a velőtrázó visítás!
– Szóltál szívem?!
– Ó, basszus, de hosszú lesz ez az éjszaka! Még szerencse, hogy egy évben csak egyszer van…
– Ki ne mondd! – nézett a Halloweeni tökre dühösen a Narrátor. – Na végre csend lett. – Folytatnám, ha megengeditek? Szóval, a magyar Bermuda-háromszögben. Simagöröngyös, Atomgerendás és Kufircbögyörős kellős közepén a Lidércláp életre kel HALLO… azazhogy ma éjszaka. Hé, haver! Nem hallottál még a Jobbkéz-szabályról?! Basszus bögyölő! Kis híján levitted a fejemet azzal a gömbvillámmal!
– Ez a te szádból igen fura! Már csak azért is, mert te vagy a fej nélküli lovas.
– Én a Narrátor vagyok, úgyhogy pofa be! Na szóval, évente egy éjjel a lidércláp életre kel és ilyenkor minden világok létformái és entitásai eljönnek rejtekükből. Héé! Héééé! Haver azt ne! Valaki szóljon már rá Hubis Jóskára, hogy ne basztassa a csontlovamat!
Megint ordenáré röhögésbe fulladt a lápi szörnyek hörgése. Ezúttal Jóska próbálkozásain.
– Most meg min röhögtök?! Mi a denevérszar ez?! Melyik fél hülye lápi szörny rajzolt biciklit a csontlovam oldalára?! Szerintetek ez vicces? Hát jelzem, kurvára nem az! Tudjátok ti, milyen kicseszett nehéz levakarni a lovam bordáiról majd róla is a dobozos sprét?! Józsi! Hubis Józsi! Hagyd békén Csikágót!
Prüszkölve kifakadó nevetés visszhangja töltötte meg a rémület mocsarát.
– Narrátorként, hogy a tökömben adhatsz ilyen béna nevet egy csontlónak?! De most komolyan? Az üvegtigris már foglalt volt?
Halkan leszállt egy UFO, és ahogyan ereszkedett lefelé egy boszorkány csattant az oldalán! A kétütemű seprűje hangosan csattanva Csikágó, a csontló mellé esett és ott berregett tovább. Mikor is Hubis Jóska újra megpróbált felülni a csontló oldalára festett biciklire, ám de vesztére a seprűn landolt. Majd velőtrázó sikollyal a torkán, vastag lila és csillámpóniszerű füstöt eregetve két kézzel markolva a vasorrú bába seprűjét elrepült aranycikeszt kergetni a vakvilágba. Ráadásul még a világítást sem kapcsolta be! A kósza gömbvillámok követve a sikoly frekvenciáját, kilőttek utána az éterbe! Mindezek összességétől a Poppej a tengerész kinézetű Hubis Jóska kis híján lenyelte a pipáját a nem éppen józan rémületében. Annyi előnye volt ennek a dolognak már csak a levegő súrlódása okozta pipaizzás miatt is, hogy világítás nélkül is tökéletesen lehetett látni éppen merre száguld. Ez főképpen a siketek részére volt hasznos, merthogy a sikítást abba nem hagyta! A narrátor nyugodtan folytatta, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Közben a kis szürke emberkék kiszálltak járművükből, egy pódiumot ráncigálva maguk után. Felállították a pódiumot, amire felállt a hat kis szürkéből a legkisebb rá és beszélni kezdett. Azaz csak kezdett volna, mert az izzó pipacsík jelölte útirányát pontosan kijelölve, Hubis Jóska egyenesen felé tartott a sikítását követő gömbvillámok tucatjaival együtt. Ja igen, és telibe is találta! Úgyhogy már ketten sikítottak azon a kibaszott seprűn!
Újra csak a szörnyek nevetésétől volt hangos a Halloweeni éjszaka.
A már csak öt kis szürke egymásra nézett, rántottak egyet a vállukon és a következő is fellépett a pódiumra.
– Őhőm, őhőm. Szörnyeim és uraim. Megnyitom a mai HALLOWEEN értekezlet főtanácsának nemzetközi…
KIMONDTA! Bakker kimondta! A vészjósló és erőteljes visítás jött is azonnal a mocsár mélyéből.
– Szóltál szívem?!
Most a lápihullák kezdték a kuncogást, mikor is kirobbant a többiekből is a derültség. Egy vöröslő pipacsík húzott el a pódium magasságában, és a következő pillanatban már hárman sikítottak a rendszám nélküli és engedély nélkül száguldó Hubis Jóska sufni Tjjjuningolt kétütemű bitturbós seprűjén, ami valójában lopott és kicseszett gyors is volt. Mi több, nemcsak hogy nem volt jogosítványa Jóskának cirokseprűre, de még ráadásul valamelyik észlény fel is cserélte véletlenül a leállít-lassít és a több gázt adj gombokat rajta a kötelező tízezres szerviz alkalmával. A négy kis szürke egymásra nézett majd megrántotta a vállát is nem történt semmi sem. Kis hallgatás után újra egymásra néztek, és újra megrántották a vállukat és újra nem történt semmi sem. Akkor a legmérgesebb kis szürke szólalt meg a négy közül.
– Pipacs!
A narrátor nem bírta ki, kissé gonosz mosollyal ugyan, ám de bizonyíthatóan akaratlanul is kibukott belőle.
– Csikágó! Én nyertem az elcseszett nevek versenyét!
Kontrollálhatatlan vihorászás volt a reakció.
– Nem volt vicces!
Nézett rá hatalmas szemeivel a legmérgesebb kis szürke. Előbb a Narrátorra, majd társaira.
– Pipacs, nem kéne felmenned a pódiumra? Te vagy a rangidős.
– Menjen oda fel a sikító frász, meg akinek a lőcsét becsípte a mozgólépcső! Az! Én biza meg nem mozdulok innen! Menj, ha akarsz!
– Te beszari Rubik kocka!
És hogy mondandójának nyomatékot adjon a legmérgesebb kis szürke, magabiztosan lépett a pódiumra. Bár igaz az is, előtte megnézte merre jár a vörösen izzó pipacsík az égen. Hubis Jóska éppen Atomgerendás bevásárlóutcáján repült keresztül utasaival kánont sikítva, olyan intenzitással, amitől felszálltak Kecskeméten a vadászgépek! Akkor találta meg áldozatunk a vészleállítás gombot a cirokseprű kezelőpaneljén. Ami sajnos, a panel fordítva összeszerelése miatt a knight rider k.i.t.t. kocsijából közismert TURBO-BOOST gomb volt. Nos, ennek köszönhetően és nem utolsósorban a következményeként a harmadik kis szürke, mint a továbbiakban utas, cirokseprű rodeósként velük sikított a halloweeni éjszakában. Akkor a maradék három kis szürke egymásra nézett, majd megint megrántotta a vállát és megint nem történt semmi sem. Az egyik bokán rúgta Pipacsot.
– Jól van na! Megyek már. De a pódiumra nem állok fel! Kedves szörnyeim és uraim. Itt az ideje, hogy a szörnyek és entitások összefogjanak és kiálljanak magukkal az élők, az emberiség ellen. Össze kell fognunk! Ezt tovább nem engedhetjük meg nekik, amit megengednek maguknak. Itt az ideje odacsapnunk! Együtt győzhetünk!
Akkor a lidércfény tette fel egyik lángnyelvét keze gyanánt, jelentkezve kérdése lenne.
– Igen? – mutatott rá a kis szürke.
– A Lidércláp okleveles Lidércfényeként van némi tapasztalatom a halálos veszedelembe, csapdába csalás terén. Bizton állíthatom, egy politikusban nem lehet megbízni, mint ahogyan a Lidércfényben sem.
– Én nem vagyok politikus.
– Az vagy. – bólogatott bőszen nem létező lángfejével a lidércfény.
– Nem vagyok az!
– Pódiumod van, tehát az vagy!
– Nem állok a pódiumon, hanem mellette.
– Hmmm… ez igaz. Akkor nézz a szemembe!
– Nincs is szemed te belobbant metánhozadék!
– Na ugye! Megmondtam, hogy politikus! Sérteget! Fingnak nevezett! Személyeskedik mert tudja nincs igaza!
– Már bocsi, hogy belepofázok Narrátorként, de tényleg se fejed, se szemeid.
Szólalt meg a fej nélküli lovasként avanzsált narrátor.
– Te meg ne szólj be, aki a saját hónalját szagolgatja!
– Mert fej nélküli lovas vagyok! Mégis hová tegyem a fejem?! Talán a lovam seggére? Ültessem fel Hubis Jóska mögé?!
– Tisztelt UFO politikus. – folytatta a Lidércfény. – Nem akarok beleszólni, de neked nincs is szemed!
– Mi az, hogy nincs?! Neki a fél feje csak szemekből áll!
Mutatott a Jeti a kis szürkére, Pipacsra. Csubaka és a lápi szörny helyeslően bólogattak.
– Tök mindegy hová néz, az a tekintet bizony ott lesz, bármerre is mutatsz.
– Akkor se hiszek neki. – duzzogott Lidércfény.
– Mi van? Ekkora szemekkel visszapillantó tükör se kéne neki, ha kamiont vezetne!
Kiáltott fel irigyen a Michaelin baba kinézetű, zselészerű füsttel töltött démon.
– Jó. Bebizonyítom, hogy nem vagyok politikus. Kinek van a jelenlévők közt problémája?
A vasorrú bába majd kiugrott a szörnyek és a szellemek tömegéből, úgy jelentkezett. Más nem lévén, kénytelen volt őt felszólítania Pipacsnak.
– Igen tessék?
A kis szürke lemondóan mutatott rá, bár pontosan tudta mit is akar.
– Az emberek, az a Hubis Jóska ellopta a cirokseprűmet!
– Mi sem egyszerűbb ennél. Kérem álljon fel a pódiumra.
Válaszolt csípőből Pipacs. Természetesen csak poénkodott, ám de az eddigi eredményeket látva a vasorrú bába már alig várta, hogy a pódiumra léphessen. Ami nem is lett volna baj, ám de megbotlott és fejjel előreesett. Aminek következtében a vasorra lehúzta és az beleállt a pódium talapzatába. Rakott szoknyás ülepe az ég felé meredve, miközben lábaival a pódium talapzatát feszíti, hogy ki tudja szabadítani a repedésbe szorult vasorrát. Mire sikerült neki kiszabadítania magát, közeledő sikítást hallott, ráadásul kánonban.
– Így jár az, aki mindenbe beleüti az orrát!
Vihogott Lidércfény. Ám de a boszi nem adta fel! Addig feszegette nemzetközi jelképként használt pléh csérpákját, míg a deszka reccsenve engedett!
– Ez az! Most megvagy te cirokseprű tolvaj! Most elkaplak!
Hát! Nem egészen így történt. A vasorrú asszonyság ülepe az ég felé, az éppen az előbb kiszabadult vasorrával még mindig a pódiumot karcolta. A csapat szállító cirokseprű sikoltozó utasai csak egy hatalmas valagat láttak, amit szerencsére egy rakott szoknya takart. Ám de erről a seprű semmit sem tudott. Annak a cirokkal átellenes része beleakadt egykori gazdája rakott szoknyájába, magával rántva őket fékevesztett útjukra. Pont fordítva felvéve a lefelé néző boszit, mint ahogyan egy seprűn ülni szokás. Hogy még csak véletlenül se tudja kikapcsolni azt!
.
Farkasember és Drakula gróf Lidércláp egyik magaslati pontján ücsörögtek a tavalyi horgászoktól hadizsákmányként szerzett összecsukható székeikben, kezükben egy-egy doboz behűtött citromos sör. Ez az utolsó, amit magukkal hoztak és ami szisszenve hallatta hangját, ahogyan megbontották. Koccintottak, majd jóízűen belekortyoltak a finom itókába.
– Látod-látod Drakula barátom! Én megmondtam neked, idén se hagyjuk el a lápunk határait.
– Ez azért már szinte szégyen! Tavaly az orvhorgászok, tavalyelőtt a zöldek, azelőtt meg a transznemű aktivisták. Most meg Hubis Jóska!
– Azelőtt meg a konténerben érkezett kínai migránsok.
– Viszont akkor jóllaktunk.
– Bizony jól. Kár, hogy nem maradt belőlük idénre is.
– Igen, nagyon nagy kár. Finom szusit tudtak készíteni és a papucsuk is marha kényelmes volt.
– Azt hittem, csak a vér jön be neked.
– Mert vámpír vagyok? Ugyan hagyd már! Magyar vámpír vagyok. Mi magyarok szeretjük a kuriózumokat. Amitől más undorodik, azt mi felzabáljuk. Mit gondolsz a vámpírok világtalálkozóján miért utálnak minket magyarokat?
– Miért? Utálnak minket?
– Persze, mert fokhagymásan esszük a brassóit és hagymásan sütve a vért. A kakas heréiből pörköltet csinálunk! Úgyhogy azok, a kakasok is utálnak minket.
– Hmmm, egy kis pacalpörkölt. – nagyot nyelt a farkasember. – Azért az elég gáz, hogy a hadjáratunk az élők ellen minden évben meghiúsul és még csak a lidérclápi mocsarunkat se hagyjuk el.
– A magyar röghöz kötött. Ez van. Ha szörny, ha szellem, ha zombi, ha élő, mindegy az. És nekünk még a földönkívülijeink is magyarok! Azok is hazajárnak, ha kell, ha nem! Amúgy meg minden évben volt kivel küzdeni, igaz lápon belül.
– Azért ez a valóságshow, amit ez a Hubis Jóska előad idén, egész szórakoztató. Szerinted a vasorrú boszi idén is konfettiként végzi?
– Biztosan. Mindjárt kukorékol a fekete kakas. Ha a harmadikig nem oldja meg szorult helyzetét, akkor egészen biztosan konfetti lesz belőle idén is.
Nem oldotta meg, és a fekete kakas harmadszor is elkukorékolta magát. Hubis Jóska pofával a lidércláp szélébe zuhant, az iszapos sárba, miután a cirokseprűjéből kifogyott a benzin és az ezer és ezer pillangóvá robbant szét. Hubis Jóska színjózannak érzi magát! Olyannyira, hogy a kelő nap sugarait nézve, porzó vesékkel ugyan, mégis meghatódva, hangosan mondta ki.
– Soha többet nem iszom tablettás borra Tesko-s kevert rumot pancsolt pálinkával HELLOWEEN éjszakáján!
– Szóltál szívem?! – visított fel egy hátborzongató női hang a mocsár szívéből.
– Hubis Jóska! Hogy basszon hátba tollseprűvel egy talicska apró majom pontban éjfélkor neved napján! – morgott egy borostás gurgulázó igen mérges hang ugyanonnan.
Ám de ez semmit sem vett el, abból az ismételten kirobbanó jókedvből, hahotából, amit a szörnyek kórusa kacarászással kezdett és ordenáré röhögéssel fejezett be. Kontrollálhatatlan vihogás hangzott fel mindenhonnan. Ám de ezt már hősünk nem várta meg! Halálra rémülten futott egészen hazáig, be a faluba egyenest a korcsmába! Bár dalia vitézünk, Hubis Jóska színjózan volt már, mégis igen időigényesre sikerült talán pontosan ezért a hazaérkezése. Nyitásra ért a korcsmába, már majd szomjan halva a rémülettől, mikor is a kocsmáros hatalmas mosollyal fogadta, miközben seperte a bejáratot.
– De jó, hogy látlak Jóskám! Van számodra egy mőglepetésem, aminek örülni fogsz.
Meg is vigyorodott szinte azonnal az! Gondolva jóféle fröccsel kedveskedik neki régi barátja, ám de amit kitolt a Korcsmából, attól meghűlt benne a vér!
– Ni csak Jóskám, hát mögtalátam a biciklidet.
Hubis Jóska elfehéredett. Hát még mikor régi barátja kitolva a biciklijét felborította ez idáig a falnak támasztva pihengető seprűjét. A cirokseprű szára koppanva csattant az ezerfelé repedezett betonon, igen kellemetlen emlékekkel elárasztva meggyötört és igen kusza gondolatokkal teli elméjét.
– Nem! Nem akarom! Nem! Hagyjatok! – Így kikiáltva rémületét a világnak futásnak eredt és meg sem állt az óperenciás tenger partjáig! Mi az üveghegyen túl, hol a kurta farkú malac túr, na az után még két krajcárnyira, és három rumkevertnyire található.
Vége…