Írta:
Rose Logan
• Feltöltve: 2025. 11. 18. 08:45 • Téma: Humor
• Olvasás: 10
Ó, édes otthon, te vár, te mentsvár. Reggel úgy fél nyolc tájban felébredtem, egy gyors zuhany és a többi rutin következett. Az éltető nedű már ott várt az asztalon (kávé), de ami elém tárult, az a rendetlenség, hajaj, ezt orvosolni kell – gondoltam, miközben lélegzetvisszafojtva türtőztettem magamat, hogy ne sikítsak, de a komfortzónámból nem akartam kilépni.
Elkezdtem a romokat eltakarítani, beraktam volna a mosást, ahogy ürítettem ki természetesen férjem nadrágzsebét, hirtelen egy titokzatos kulcs akadt a kezembe. Elkapott ott a fürdőszobában a képzelet, mámoros gondolatok jutottak eszembe:
Az első: hogy milliomos leszek, ha megtalálom a kulcs dobozát.
Második: hogy briliánsokkal teli ládát fogok találni.
Harmadik: hogy egy titokzatos ajtót nyit, ahol rejtett aranyládák vannak.
Tovább olvasom…
Írta:
Garami Nelli
• Feltöltve: 2025. 11. 15. 19:21 • Téma: Humor
• Olvasás: 11
Mottó: "A lakótelepen mindig történik valami, a lakótelepen zajlik az élet."
Késő estig tartott a munkaértekezlet, hullafáradt vagyok, a nyelvem a térdemig lóg, mire felérek harmadik emeleti lakásomba. Ledobom a táskámat az előszobai polcra, bemegyek a konyhába, megeszek egy banánt, iszok egy pohár vizet, gyorsan lezuhanyozok és irány az ágy! Lefekszem a puha-pihe párnák közé, lehunyom a szemem, szeretnék valami szépre gondolni, mielőtt elalszom, de valami hangos kiabálás megzavar. Mi a fene ez? Aztán rájövök: a "falszomszédom" szövegel. A tévében focimérkőzés megy, azt nézi , közben hangosan biztatja a játékosokat. Néha-néha elkáromítja magát, de a focinézés közben ez nála szinte természetes dolognak számít. Ha akarom, ha nem, tanúja vagyok a meccsnek. Lassan elszundikálok, de egy hatalmas "góóóól" kiáltás után ismét visszatérek éber állapotomba. Ez a szomszédom, akivel "közös" hálószobánk van, Apacs úr. Néhanapján találkozom vele a lépcsőházban, nyakában indián tollas vagy totemszerű ékszer lóg. Tudtam róla, hogy nem teljesen komplett, de mivel a légynek sem árt, nem zavart eddigi tevékenysége. Apacs úr nyugdíjas, hetvenes férfi. Az indiánokhoz fűződő szimpátiája az utóbbi időben eléggé szembetűnő, főleg számomra meg a postásnő számára.Ugyanis , amikor Kuku kisasszony, a postásnő valami oknál fogva múltkor becsöngetett Apacs úrhoz meg hozzám is (nem tudom már, miféle cetlit hozott, lényegtelen), kinyitottam az ajtót, addigra Apacs úr is kinyitotta az övét, és amit akkor láttam, nem fogom egykönnyen elfelejteni. Apacs úr egy szál alsógatyában, pipával a szájában, totem nyakékével a nyakán és egy hatalmas indián tolldísszel a fején írta alá a postásnő által kihozott papírt. Azóta hívom őt Apacs úrnak. Ahogy azt előbb említettem, közös hálószobánk van. Mármint a két hálószobát egy fal választja el egymástól, ezért hallom szomszédom focimeccs -közvetítését, káromkodását,horkolását, s egyéb hangeffektusait, amit nem akarok most részletezni.
Van nekem más érdekes szomszédom is: a fölöttem lakó középkorú házaspár, akiket elneveztem Mézga Gézának és Paulának (hasonlítanak a rajzfilmbeli Mézgáékra). Nekik az utóbbi időben egy érdekes hobbijuk van: a bútorhúzogatás,főleg az esti órákban. Olyan hét óra körül kezdik, kilencig "húzogatnak". Mivel ez csak két hónapja tart, azt gondolom, bizonyára átképzésre járnak (mindketten munkanélküliek), s talán, ha érzésem nem csal, egy lakberendezési tanfolyamot látogatnak, s ezt gyakorolják otthon nagy buzgón. Csak azt nem értem, miért este teszik mindezt...?
Most pedig megemlíteném a "kedvenc " szomszéd családomat, Demizsonékat. Természetesen, nem ez a hivatalos nevük, én nevezem őket így. A névből világos lehet, mivel töltik szabadidejüket. Az ilyen emberekre mondják, hogy gyakrabban fekszenek le éhesen, mint szomjasan. A család hattagú: a nagymama, a lánya, a lány élettársa (ez negyedévenként változó) és a három gyerek (mind a három más apától). A helyzet a következő: senki sem dolgozik, viszont mindenki iszik a családban (persze,nem vizet). Ilyenkor van ám móka, kacagás, vidámság, csak úgy zeng a bejárat! Kezdődik nótával, végződik sírással, verekedéssel, rendőrségi közbelépéssel. Kijönnek a rendőrök, elviszik a legrészegebbet, ott fogják néhány órára, majd kiengedik. A nagymamától az unokáig mindegyikük megfordult már a rendőrőrsön. Néha, amikor összevesznek és kezd elegem lenni a cirkuszból, előveszem a legnagyobb kalapácsot, ami megtalálható a háztartásomban és az előszoba padlóján leadok egy-két figyelmeztető ütést. Erre általában elhallgatnak. Ennyit Demizsonékról.
Végül megemlíteném még a kultúrműsort is, ami általában szombati vagy vasárnapi napra esik. Ezt is én neveztem el kultúrműsornak, de most már a szomszédok is annak hívják, s nem egyszer előfordult, hogy amikor hétvégén nem voltam otthon, mondták nekem, hogy sajnálhatom, hogy lemaradtam a kultúrműsorról. Mi is az a kultúrműsor? Főszereplői általában (majdnem mindig) a sötétebb bőrű lakótársaink. Ők az utcán tartják előadásaikat. Amíg csak énekelnek meg táncolnak az utcán az ablakaink alatt, az még csak hagyján, de amikor elkezdenek üvöltözni egymásra, meg az ablakon keresztül kiugrálnak és lövöldözni kezdenek, na, az már nem semmi! (Jó, ez a lövöldözéses akció csak kétszer fordult elő, de akkor is...) Ilyenkor is kijön a rendőrség, szokás szerint megint elvisznek magukkal egy "kiválasztottat", aki két óra múlva visszajön és ez így megy körbe-körbe karikába...Mi, nézők meg ott könyökölünk az erkélyen és figyeljük a műsort. Ugyanis tévét nézni ilyenkor még csukott ablak mellett sem lehet, akkora hangerővel folyik az előadás. De valljátok csak be úgy istenigazából, hányan irigykedtek most ránk? Van is rá okotok, hiszen kevés lakótelep dicsekedhet saját kultúrműsorral...🙂
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
• Feltöltve: 2025. 11. 10. 23:33 • Téma: Humor
• Olvasás: 24
A sas nagy lendülettel érkezett,
komolyan, mint aki éppen meg akarja váltani a világot.
– Gyere! – mondta. – Itt az idő! Repülünk!
Én meg ott álltam a naplementében, zsebre tett kézzel,
és éppen azon gondolkodtam, vajon elzártam-e a kávéfőzőt.
– Most? – kérdeztem.
Tovább olvasom…
Írta:
Garami Nelli
• Feltöltve: 2025. 11. 07. 13:12 • Téma: Humor
• Olvasás: 11
- Lajosom, van egy rémhírem számodra!-rohantam be a konyhába, ahol az én drágám épp egy hatalmas szelet kenyérre kente az üveg alján megmaradt kacsazsírt.
- Mi az, mi történt? Netán meghalt valaki? -kérdezte, közben jókorát harapott a kenyérből.
- Rosszabb, Lajosom, sokkal rosszabb hírt kell közölnöm veled...-feleltem.- Riáék meglátogatnak minket...
- A fene a jó dolgukat! Őszintén szólva a hátam közepére sem kívánom őket...-zsörtölődött Lajos. - És mikorra várhatjuk a becses látogatókat?
- Egy óra múlva itt lesznek. Előbb hívott Ria, hogy már félúton vannak.
- Micsodaaa? Egy óra múlva? A drágalátos barátnőd hamarabb is hívhatott volna. Így nem tudunk lelkileg kellőképpen felkészülni ...
Tovább olvasom…
Írta:
Bubrik Zseraldina
• Feltöltve: 2025. 11. 05. 22:22 • Téma: Humor
• Olvasás: 17
Soha nem mondtam még el senkinek, hogy ez az eset velem megesett, de most úgy érzem, itt az ideje.
Húszas éveim elején, amikor kirepültem a szülői házból, és új életet kezdtem, egyik nap észrevettem, hogy a nappali és a konyha között lévő üvegajtóm félig nyitva van. Előtte fél órával, a teraszon keresztül jöttem be, fazékkal a kezemben, melyben az akkor vágott tyúkot hoztam. Én mindig behúzom magam mögött az ajtót, és nem hittem el, hogy éppen akkor nyitva hagytam. Ha melegem volt, mindig azt az ablakot nyitottam ki, ahol szúnyogháló van.
Még régen, az otthoni házban, egy szép őszi napon, szellőztettem, olyan ablakon, ahol nem volt szúnyogháló. Kis idő után észrevettem, hogy az ablakomon, a szomszéd macskája éppen akkor lépett be, majd ugrott egy nagyot. Persze nevetésbe törtem ki, és a macska, ahol bejött, ott ki is ment. Azóta csakis szúnyoghálóval ellátott ablakot nyitok ki.
Még mindig ott álltam a konyhapultnál, és az ajtót néztem. Ugyan hogyan nyitódott ki, mikor én biztos, hogy bezártam. Nem jutottam dűlőre, ezért gondolataimat eldobva, elkezdtem a tyúkot megfosztani a rajta maradt kisebb tollától, majd felbontottam. Otthagytam a konyhapulton, és elmentem a spájzba, hogy a pörkölthöz hozzak hagymát, házi vegetát, paradicsomot, paprikát. Mikor visszaértem, a fűszereket a konyhapultról elvettem, és az edényem mellé tettem. Akkor eszembe jutott, hogy a házi csípős Erős Pistát otthagytam. Gyorsan visszamentem, és elhoztam.
A konyhába érve, fura érzésem támadt. Mintha járt volna itt valaki. De ki? Senkit nem vártam erre a napra. Az ajtó még jobban nyitva volt. Odamentem, kinéztem a teraszra, mivel semmi szokatlant nem láttam, ezért bezártam. Ha valaki akar valamit, majd szól.
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
• Feltöltve: 2025. 08. 21. 14:13 • Téma: Humor
• Olvasás: 68
– Mi van a zongorán, Marika néni? – kérdezte Pista, miközben a nappali ajtajában megállt, és körbesandított a könyvekkel teli, napfényben úszó szobában, ahol a levegőben kávé illata szállt.
– Egy tyúktojás.
– Tyúktojás? Zongorán? Ez új művészeti irányzat?
– Hát igen, fiam, a tyúk is művészlélek. Tegnap hallgatta, ahogy játszom a „Holdfény szonátát”, aztán felugrott a zongorára, és ott pottyantotta el.
– Ez már inkább „Tojásfény szonáta” – vigyorgott Pista szélesen.
Marika néni bólintott, ujjai finoman játszottak a billentyűkön.
Tovább olvasom…