A főorvos szigorú koleszterinmentes diétás kosztot rendelt el, és semmi szénhidrátot, míg az édességek élvezetét is szigorúan kerülnie kellett, pedig barátnője istenien tudott mézes zserbót készíteni, gyermekkorának nagy kedvencét. – Hát, kedves tanár úr! Ez bizony koszorúér-elzáródás, de ha betartja az utasításokat, egészen nyugodtan elélhet akár száz évig is! – közölte vele a főorvos bizakodva. A kórházba később meglátogatták érettségizős tanítványai is, akiket látszólag nagyon megviselt a váratlan fordulat, mely szeretett és kedvenc tanárukkal ennyire meglepetésszerűen megesett, és főleg a vadóc, piercinges lány volt nagyon kibukva, és még egy nagy könnycseppet is sikeresen elmorzsolt az egyik tenyerében, mint aki nagyon aggódik amiatt, hogy egy tehetséges embert el kell…Tovább olvasom…
Karina először egy ügyvédi irodában helyezkedett el. Az igazság persze megint csak az volt, hogy akit százkilencvenes magassággal, svéd, hihetetlenül hosszú és karcsú lábakkal, és tetszetős dekoltázsokkal áldott meg a sors, és még inkább a genetika, annak igazán lehetett oka arra, ha a legtöbb ember valóságos csúcsdögös bombázót lásson benne. Karinának is meggyőződésévé vált, hogy amikor a meetingen egy zsörtölődő és barátságtalan HR-es szipirtyóval szemközt helyet foglalt, és bemutatta diplomáját, doktoriját és egyéb hivatalos okmányait, az adott interjúztató, középkorúságában meggyökeresedett nő gyanakodva méregetni kezdte őt, majd kissé fejcsóváltan közölte vele, hogy a testi, fizikális adottságait szem előtt tartva a modell-, vagy a szépségiparban esetleg nagyobb, és mindenképp…Tovább olvasom…
Indoklás: Felnőtt élethelyzetek, kivándorlás, munkavállalás, párkapcsolati szakítás, önálló egzisztenciaépítés és üzleti tárgyalások jelennek meg a szövegben, például: „istenhozzádot mondott Budapestnek”, „nemrég megjelent az első verseskötetem angolul”, „Gáborral is megbeszéltük, hogy megpróbáljuk külön-külön”. Kriszta magyar művelődésszervezőként már javában, és előre eldöntötte, hogy nem reked meg kicsi hazája berendezkedésénél, és annál az ún. családmodellnél, melyet előbb-utóbb minden nőre ki szándékoztak terjeszteni. Helyette inkább nyakába vette kiadósan megpakolt hátizsákját, és néhány gurulós bőröndjét, és jelképes keretek közt istenhozzádot mondott Budapestnek. Később Yorkshire-ben ért földet, ahol máris egy afféle kicsi, hangulatos csehóban kapott amolyan félig pinérnői…Tovább olvasom…
Az öreggel nagyon illik vigyázni! Legalábbis így mondják. Gondoltam, benézek hozzá, egyrészt mert azért mégiscsak megígértem, hogy segítek neki megmutatni a Windows 10-ét, másrészt, hogy lássa, nem is annyira ördögös dolog a közösségi média használata. És persze itt van még a tény, hogy jönnek hozzá vízóra-leolvasók, akiket azért nem enged be, mert hallotta a tévében, hogy meglehetősen elszaporodott a csalók száma, akik tudvalevőleg kisnyugdíjasokra utaznak. – Tudod, édes fiam, ez már csak így megy! Az embernek nem árt mindig ébernek lennie, történjék bármi! – mondogatja vagy százszor, hogy az ember sokszor tényleg legszívesebben azonnal kiugrana az ablakon. – Igen, Kálmán bácsi! Hát hogyne! – adom meg a várva várt választ, hisz úgyis tudhatom, hogy erre kíváncsi. Utána azzal…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Kertvárosias, hangulatos kisvendéglőben kezdődött. Olyan helyen, ahol az ember általában megszokta várni kedvese kezét, vagy csupán el-elromantikázgatnak egy könnyed, gyertyafényes vacsora kíséretében az adott szerelmes párok. Azon a meghatározó, tropikus júliusi estén egy baráti társasággal ültünk be, hogy kicsit elbeszélgessünk. Bár a valódi ok mégiscsak az lehetett, hogy anno gimnazista korában mindenki jelképes titkos fogadalmat tett, hogy ha törik, ha szakad, mindenképp tudatni fogja a legközelebbi, bizalmas jóbarátaival azt, hogy kinek miként és hogyan alakult a felnőtt élete? – Gyerekek! Akkor szerintem akár rendelhetnénk is! – a baráti társaságból máris két élsportoló olimpikon férfi kezdte vinni a prímet, és szerették, ha mindenki issza a szavukat. Mindenki rendelésbe kezdett…Tovább olvasom…
Ma lesz a napja, hogy végre kemény négyéves hajcihő után, amiben azért bőségesen volt helye nyilvános megaláztatásoknak és kisebb-nagyobb kekeckedő gyilkos-tréfáknak, végre odaáll majd álmai gyönyörű és szépséges nője elé; letérdel, akár egy romantikus, kissé szeleburdi Don Quijote lovag, és felteszi neki a nagy kérdést: – Volna kedved a barátnőm lenni?! A fenébe, édes, kábító, ábrándos álmaiból a digitális ébresztőóra irritáló, agyzsugorító, sípoló hangja keltette fel, később aztán pontosan anyukája is megjelent, aki kicsit mindig úgy viselkedett, mintha éppen késésben lett volna valahonnét, vagy elfelejtett volna valami nagyon fontos dolgot, és most úgy érezte, sürgősen intézkednie kell. Apja is hasonlóképp viselkedett, bár őt egyre ritkábban és csupán csak a kivételes alkalmak idején…Tovább olvasom…
Negyvenedik születésnapjára barátnője szerette volna valami egészen különlegessel meglepni. Vett kettejük számára egy-egy repülőjegyet, mert romantikus, hosszú hétvégét tervezett szerelmével eltölteni egy tengerparti helyen, ahol viszonylag kevés hemzsegő turista fordul meg, és azok is azonnal elmennek, amint a nyári szezonnak vége. Főként az apartmanos megoldásokat kedvelték. Ilyenkor az ember – ha összeadták rá a pénzt – kényelmesen, komfortosan kibérelhetett egy egész üdülőt, és tengerpart melletti kalyibát, ahol csak maguk lehettek, és jóformán azt csinálhattak egész nap, amihez csak kedvük van. Gábor hosszú napokig valahogy ódzkodott az utazástól. Bár szüleivel jóformán végiglátogatta az európai kontinens fontosabb városait, mindig úgy érezte magát, mintha minden földrészen idegen…Tovább olvasom…
Rozsdabarna lombú fák hajladoztak az út mentén, szinte fájt nekik, ahogy az erős szél belekap a koronájukba. Az elvirágzott cserjék elbúcsúztak a leveleiktől is. Vége lett a gyümölcsöt hozó nyárnak és lassacskán már a betakarítási időszak is elmúlt. Varázslatként bújtak elő az ősz újabbnál újabb szépségei. Vadgesztenyéből készült a föveny, a diófa ágain beérett a termés, aszalódott a szőlő a lugason. Még az illat is másabb ilyenkor, mint nyáron. Odébb avart égettek, ide szállt a füstje, elnyomta az édes szőlő illatát. Már reggel óta esik az eső. Szeretem, ha esik, minden cseppjével együtt. Megnyugtat a halk egymásra koppanása és tudom, hogy szereti a föld is, vágyik rá. Mennyire várhatták már a szomjoltó csapadékot a kiszáradt növények és a szomjazó fák. Az esőcseppek hasonlítanak a…Tovább olvasom…