18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A Spanyolországi kisváros rendőrőrse előtt egy hatalmas, vadonatúj luxuskategóriás Mercedes, egy Maybach GLS 600-as állt meg. Szemmel láthatóan a legkisebb mértékben sem zavarja a sofőrt, hogy ezt tilos. Mikor az őrs előtt cigarettázó egyik tiszt szólt érte, egy kétajtós szekrény méretű testőr morcosan ránézett, kissé levéve a napszemüvegét. Az elhallgatott. A testőr kinyitotta a luxusautó ajtaját. Egy ötvenes nő szállt ki onnét, egyenesen a Puesto de la Guardia Civil de Laguardia rendőrőrse felé indulva. Már idefelé megállapította, ez a település egyszerűen gyönyörű! Középkori falakkal körülvett történelmi ékszerdoboz a híres Rioja borvidék szívében. Nem is igazán érti, mi a fenét keresett itt férje? Ráadásul egyedül. Férje ügyvédje fogadta közvetlenül a kapitányság előtt. Bementek, majd…Tovább olvasom…
Leonardo úgy lépett be Bonnie házába, mintha semmi sem változott volna. A levegő, bár tele volt feszültséggel, valahogy mégis otthonos volt. Bonnie szíve még mindig ugyanúgy hevesen dobogott, mint akkor, amikor először találkoztak. Az idő azonban más lett, és most mindketten tudták, hogy nem mindent hozhatnak vissza a múltból. Leonardo egy pillanatra elnémult, majd végre megszólalt: – Szia, Bonnie! – Szia, Leonardo! Gyorsan eljöttél. – Miért nem írtál nekem? – kérdezte, és hangjában ott volt a fájdalom, amit sok-sok éven át elnyomott. Továbbiak felfedezése Ajándékkosarak Bonnie úgy érezte, hogy a kérdés súlya alatt egyszerre minden nehéz érzés feltört. Továbbiak felfedezése Ajándékkosarak – Nem tudtam, mit mondjak… – válaszolta halkan, miközben a férfi szemébe nézett. – Egyedül…Tovább olvasom…
Aleandro oda lépett Bonnie mellé, miközben Leonardo még mindig ott állt, határozott tartással, elegánsan, mintha maga lenne az idő. Aleandro félrebillentett fejjel nézte a férfit, majd halkan megkérdezte: – Ti... honnan ismeritek egymást? Bonnie szeme egy pillanatra megtorpant. A múlt súlya nehezedett rá, de nem akarta kibontani azt a régi, gondosan elrejtett emlékkupacot. – Fiatalkorunkban találkoztunk – válaszolta zárkózottan, tompa hangon. Leonardo bólintott, és mintha tisztelte volna Bonnie hallgatását. Aleandro arcán átfutott valami. Egy árnyalatnyi feszültség. A férfi túl udvarias volt, túl nyugodt... gyanúsan tökéletes. Ekkor Bonnie feléjük fordult, és kissé feszélyezetten megszólalt: – Szeretném bemutatni a fiamat, Matteót. Matteo, ő Leonardo Vescari. Leonardo finoman…Tovább olvasom…
Aleandro idegesen járkált fel-alá Bonnie házának apró teraszán. A bejárati ajtó zárja halkan kattant. Bonnie ott állt. Arca sápadt volt, szemei karikásak, de mégis gyönyörű – a törékenységében is. Megrezdült a keze a kilincsen, ahogy visszanézett Aleandróra. – Bejössz? A férfi nem szólt semmit, csak bólintott. Lassan lépett be, mintha attól félne, egyetlen mozdulattal összetör valami régit és valami újat is egyszerre. Bonnie leült a kanapéra, hátát a párnáknak vetve, mintha ezzel próbálná elérni, hogy ne remegjen. Aleandro szemben foglalt helyet. Egy ideig csend volt. Aztán ő törte meg. – Sajnálom. Minden szót, minden pillantást, minden hallgatást, amivel fájdalmat okoztam neked. Tudom, hogy nem érthetek mindent… de annyira szeretlek, Bonnie. Bonnie lassan felnézett. A szeme…Tovább olvasom…
Aliz a konyhában vasalt. Egy kosárra való ruha várt rá. Napok óta halogatta a dolgot. Kimondottan utált vasalni. De ahol két kisgyerek van, ott hamar összegyűlik a mosni- és vasalnivaló. A két kis lurkó – Ali és Oli – mellett bizony nem maradt sok ideje a pihenésre. A gyerekek a nappali szobában játszottak, nevetgéltek, futkostak. Bekapcsolta nekik a tévét is, ha megunják a játékokat, mesét nézhetnek. A fiatalasszony ismét gondolataiba merült. Sajnos mindenre egyedül maradt. Férje, Olivér, egy későn diagnosztizált betegség miatt két évvel ezelőtt meghalt. Kisebbik fiuk alig volt hét hónapos. Bizony, a kis Ali nem fog emlékezni édesapjára. Az idősebb fiú, Oli pár hónap múlva négyéves lesz, ő még ma is gyakran kérdezősködik apukája felől. Nehéz így egyedül… „Miket is hordok itt…Tovább olvasom…