Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 01. 30. 10:24
Élet
❤️ 2
👁️ 19
A Kutya kicsi korában került az Emberhez. A férfi akkor mélyponton volt. Munkáját elveszítette, párja faképnél hagyta, és ahogy az emberek között nem ritka, barátai eltűnedeztek. Egy bádog-szürke téli délután sötét gondolatokkal baktatott hazafelé az üres lakásba. A nyüzsgő aluljáróban egy asszony kölyökkutyákat kínált kosárból. A nő, a rengeteg ember között, már messziről csak őt figyelte, mintha rá várna. Az Ember hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztotta a legaranyosabb barna gombócot. A házban megint nem működött a lift, gyalog cipelte fel a nyolcadik emeletre. Lihegve nyitotta az ajtót, berakta a Kutyát s újra lement. Maradék pénzéből kosárkát, tálkát, tápot vásárolt. Mikor visszaért, a csöppnyi jószág vinnyogó örömmel fogadta.
Gyakran járt el munkát keresni. A sok sikertelenség…
Tovább olvasom…
Írta:
Krivák-Móricz Ilona
📅 2025. 12. 09. 15:51
Pszichológiai
❤️ 1
👁️ 20
Mi is emberek vagyunk, nem csak húsból és vérből.
Telis-tele tulajdonságokkal, mindenfélével – jóval, rosszal, vegyesen. Ki ezért, ki azért állt sorba, talán kétszer is. Hiba.
Tudom, hogy nehéz az ösztöneinket kordában tartani. Én is nem egy esetben nézek előre, és próbálom, megpróbálom – hátha sikerül – legyőzni önmagamat.
Igen, az indulatok erősek, és nem csak jóindulat létezik, sajnos.
Annyit faragtam le magamból, hogy nem csinálok semmit sem.
Maradok madáron – szó szerint.
Hagyom az időt dolgozni… magamban.
Ez idáig mindig jó döntés volt. Volt, hogy elszáll az ember mérge, de az is lehet, hogy szelídül.
Vagy, uram bocsá, valamiféle „csínytevést” követ el itt a neten. Igen, ez is előfordul. Vállalni kell ezt is.
Vagy marad az eredeti meglátás, gondolat, és véghez is…
Tovább olvasom…