Hó hangtalanul hull az utcára, mintha valaki odafentről puha tollakat szórna a világra. Az idős asszony az ablak előtt ül, tenyerét a langyos bögrére szorítja, és tekintete a fehérségen függ. A hó mindig emlékeket hoz, finom, csillámló darabokban. A szemközti fa ágairól lehajolnak a hókupacok, mintha a természet fáradna az édes teher alatt. Az idős nő nézi az egyik ágat, amely megremeg a friss hó súlya alatt, majd a pelyhek nagy darabokká tömörülve hangtalanul aláhullnak. Ahogy lezuhannak, a gyerekkor csattanó, vidám ropogása visszhangzik szívében… „A tanya udvarán ugyanígy remegett meg néha egy-egy faág, és ahogy lepergett róla a hó, mi, gyerekek úgy futottunk oda, mintha valami titkos jel lenne a játék kezdetéhez. Arcunkba belemart a hideg levegő, a jég szikrázva megcsillant, és már…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egyedül ül egy fehér műanyag széken, a szinte már bántóan fehér gumiszobában, mindkét karja testére szíjazva. Fehér az inge, fehér a nadrág rajta. Még a muszájkabát, mit erőszakkal adtak rá fehér köpenyes emberek, is hófehér. Mondták neki, erre szüksége van a saját testi épsége érdekében. A nyugtató, mit be kellett vennie, is fehér dobozból kivett fehér kapszulákba rejtett fehér por. Az a kis papírpohár, amiben a víz van, is fehér. Látta, mikor szájához emelték azt fehér hajú emberek. A mennyezeten a villogó neon fénye is bántóan fehér. Mi több, még a kilincs nélküli ajtó is hófehér. Azt mondják, itt dolgozó emberek, ez szükséges rossz, ez az ő érdekében van. Mert őrült az, ki veszélyes magára és másokra. Igazuk van. Valóban az! Talán ezért zárták ide be, hogy megvédjék azoktól. Igen…Tovább olvasom…