– Már elnézését kérem szépen alássan! Ám de ugyebár kissé zavaróan hat az a hideg fém az oldalamban. Megtenné kérem, hogy kiveszi a bordáim közül azt a pisztolyt? Remélem megérti, hogy némileg zavaróan hat az aurámra, meg aztán kissé csiklandós is vagyok és tudja a gyomoridegem igen kellemetlen tud lenni. Nos, ha csiklandoz és stresszel valami, olyankor tüsszentenem kell, abból meg patália lesz odahaza! Tudhassa azt minden férj, ki nős, ha teheti, nem hergeli fel semennyire sem a házisárkányt. – Ez itten kérem egy útonállás akar lenni! Ahhoz meg egy pisztoly is dukál. Az meg, hogy stresszel kérem, na az nem az én dolgom. Teccik tudni én lennék az útonálló és íme, ez itten az én pisztolyom. – Nem is kérdőjelezném meg ezen állítását. És a pisztollyal, mint eszközével az útonállásnak…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Nézem az emberek arcát hajnaltájt a zsúfolt buszon. Némelyiké szürke, másoké unott és fáradt. Hasonlítanak a haláltáborokba elhurcolt zsidókhoz, akiket megsárgult fotókon láttam Auschwitzban. Pedig nem olyan drámai a sorsuk, mint nekik volt, mégis kiül arcukra az elmúlt napok, hónapok, évek keserűsége. Mintha azt éreznék, hogy útjuk nem vezet sehová, csak a kilátástalanságba. Dolgozni igyekeznek, netán vásárolni, vagy talán orvosi vizsgálatra. Csupán a diákok ülnek kényelmesen, mélyen beletemetkezve a telefonjukba. Nem létezik számukra a külvilág. Észre sem veszik, hogy egy aggastyán férfi a botjára támaszkodva áll felettük. A kisgyermekes anyuka látványáról sem jut eszükbe semmi. Legfőképp az nem, hogy át kellene adniuk a helyüket. Mintha ott sem lennének, levegőnek nézik őket. A…Tovább olvasom…
A férfi majdnem minden áldott nap kilátogatott a temetőbe gyönyörű felesége sírjához, és vitt egy cserepes virágot, és ha szükséges volt, kicsit letisztogatta, kicsinosítgatta a sírkövet. Annak idején kölcsönös fogadalommal megfogadták egymásnak, hogy bármelyikük is távozik majd az élők sorából elsőként, a másik minden esetben gondját fogja viselni, és ápolja majd emlékét, ameddig csak él. – Ha én már nem leszek, megígéred nekem, hogy megpróbálsz majd boldog lenni…? – kérdezte nagyon halk, és beteges hangon a gyönyörű asszony. – Megpróbálom… – válaszolta, és úgy szorongatta még mindig gyöngéden kezeit, mintha az élete múlna rajta, hogy egy másik életre kell majd berendezkednie záros határidőn belül. Amikor alig négy hónapos örökkévalóságig tartó pokoli kálvária út után a gyönyörű…Tovább olvasom…