Írta:
Tasi83
📅 2026. 02. 10. 03:35
Élet
❤️ 1
👁️ 12
Kezét hátra kulcsolta a nagykabát fölött, fejét lehajtotta, sétált. Nem nézett fel. Minek?
Hetek múlnak anélkül, hogy ismerőssel, esetleg baráttal, hozzátartozóval találkoznék, akinek köszönne, vagy visszaköszönne, vagy aki egyáltalán venné a fáradtságot, és meglátogatná lakásán, csak ígérgetne össze-vissza minden jólcsengő hazugságot, hogy majd.
Hogy lett nyugdíjas? Állítólag a fokozatos, mindennapi stressz és az idegrendszeri sokkhatás következtében szervezete annyira megsínylette ezt a fajta felfokozott, embernek szinte egyáltalán nem való életmódot, hogy vészjelzésként váratlanul infarktust küldött egy buszmegállóban, és már csupán arra eszmélt, hogy zöldköpenyes emberkék műtik egy acélszínű tálcán, aztán vagy életben marad-e, vagy mehet a temetőbe. Egy temetés manapság egyébként is…
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 02. 10. 03:34
Élet
❤️ 1
👁️ 8
Honnan kerülhetett oda váratlanul annak a beüvegezett, toronyházszerű irodaépület tizedik emeletére az a nyeszlett, öregecske alak, tulajdonképpen teljesen érthetetlen volt.
Kéregetőt, hajléktalant nem igen engedtek be, s ez az idős ember valami ilyesminek látszott.
Az elegáns, méregdrága öltönyt, nyakkendőt, mandzsettagombot viselő harmincas fiatalember éppen jött ki a tágas irodájából, hozta a szokásos, valószínűleg aláírásra váró, hivatalos papírokat, hogy le ne késse a megbeszélését, amikor eléje toppant.
Melegítőruhát, télikabátot, és ki tudja még milyen rossz minőségű anyagokból készült ruhadarabokat viselt, fején kucsma, amit persze levett, amint ide betette a lábát.
Betette maga után az ajtót, aztán levette zsíros fejfedőjét.
– Jó napot kívánok – mondta halkan, szerényen, s…
Tovább olvasom…
Írta:
Ferenc Sebők
📅 2026. 01. 11. 01:23
Sorsfordító
❤️ 1
👁️ 15
A szüleim nagyon büszkék voltak rám, amikor lediplomáztam. Kis városukból elutaztak Debrecenbe a diplomaosztó ünnepségemre. Alkalmazott matematikus, állt a keményfedeles diplomámban. Kissé zavart ez a megnevezés. Nem alkalmazott voltam, mint matematikus. A diploma a matematika alkalmazását jelezte. A sok okos tanár mind kutatta, fejlesztette a matematikát. Én azonban nem ilyen absztrakt elméleti kutató akartam lenni. Igazság szerint nem is igazán voltam tisztában vele, hogy mi lesz majd a munkám. Új szak volt ez, és a mi évfolyamunk volt a második, amelyik végzett ezen a szakon, úgyhogy nem volt kitől megérdeklődni, mi is lesz a teendőnk a gyakorlatban. Hat fiúból állt az évfolyam, végül öten végeztünk. Egyik este Jóska közölte a kollégiumban, hogy ő megtudta, mi lesz a dolgunk:
– Mások…
Tovább olvasom…