18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A legtöbb lány a kilencvenes évek közepén valósággal ki volt éhezve a romantikára, ám miután saját szüleik erre – úgy tűnt –, nem tanították meg a gyengébbik nem jeles képviselőit a legtöbb lány úgy volt vele, hogy a legfontosabb a szexuális dolgok megélése, és utána egészen nyugodtan ráérhetnek még bőven a szeretet, és a szerelem, és a vágyak megélésével. Azonban akadt egy-kettő, akik korukat meghaladva már azért sokkalta felvilágosultabban álltak bizonyos dolgokhoz, és valósággal dagadó büszkeséggel vallották meg, hogy ők bizony igenis randizni fognak, és ha majd szépen összejöttek párjukkal, és minden stimmel csupán csak azt követően jöhet a házasság, és persze a családalapítás. Volt egy rút kiskacsa lány, akinek szódásszifonalakú szemüvege volt, melynek egyik lencséjét egy ragadós…Tovább olvasom…
Misi kisiskolás volt még, amikor negyedórát legalább a délutáni ügyeleten kellett töltenie, mert az édesanyja is négyig dolgozott. Sokszor fájlalta, hogy ő megy el a gyerekek közül utoljára, de épp nem találtak rá más megoldást. Időnként ezt a könnyeivel is kifejezte. A tanító néni egyszer így szólt hozzá: – A papírzsepiket inkább használják fel másra. Máris mutatta neki, milyen szép háromszögeket lehet belőlük hajtogatni. Utána együtt köralakban összeragasztották azokat. A tanító néni a fiú fejére tette az így készült koronát. – Misi, te vagy a király, nemcsak mert korona van rajtad, hanem azért is, mert okosan megértetted, hogy egy kicsit várakoznod kell.Tovább olvasom…
A nap rosszabbul talán már nem is kezdődhetett volna. Előbb a vízvezetékcső kezdett szivárogni a zuhanykabin mellett a fürdőszobában, később az ún. „kék képernyős halál” jelent meg a win 10-en, így a történelem- és irodalomtanár összes digitális dolgozata, melyet – kötelező érvénnyel – a gyerekekkel szükségből megíratott, gyakorlatilag majdhogynem kárba vesztek. – Üdvözlöm Ildi néni! Meg tudná mondani az Igazgató úrnak kérem, hogy most egészen biztosan késni fogok, mert számítástechnikai szervizbe kell vinnem a számítógépet, amin a gyerekek dolgozatai voltak! – kérte az iskolatitkárt. – Hát… kedves kolléga, én megmondhatom, de tudja, hogy ezt egyáltalán nem nézik jó szemmel nálunk! – figyelmeztette kimért cinikus hangnemben a nő. – Mindenkitől elnézését kérek, és amilyen gyorsan csak…Tovább olvasom…
Aznap megint késésben volt, pedig soha az életben nem késett még el szinte sehonnan sem. Sőt! Szándékosan tíz-húsz perccel igyekezett mindenhova előbb odaérni, ahova várták, vagy ahova éppen jelenése volt. Még egy utolsó simítás az előszobai egész alakos tükörben. Kicsit mindig csálén állt a vöröses bordó nyakkendője, melyet néhai apjától örökölt (az igazsághoz persze hozzátartozott, hogy nem tudott megtanulni tisztességesen még nyakkendőt kötni sem, mert félt az apjától segítséget kérni, így mindig egy éppen arra tévedő és segítőkész szomszéd tette meg a szívélyes gesztust helyette). Ez is roppant zavarta, mint szinte annyi minden más. Zaklatottan és tétován indult el előbb a buszmegállóig, majd később a metróalagút felé, mert onnan biztosabbnak vélte a hatékonyságot, míg munkahelyéig…Tovább olvasom…
Az ösvény, amin elindultak, félóra gyaloglás után visszavitte őket a Várhoz. Mire Noki rájött, melyik út vezet a buszvégállomáshoz, a Nap már a dombok tetején gurult. Az alkonyattal újra összegyűltek a felhők, a szél is feltámadt. Ördögszekeret kergetett, dühödten rázta a fákat. Távolról mintha kiáltást hallottak volna, de azt gondolták, csak a vihar. Az eső óvatosan kezdte, aztán mindjobban felbátorodott. Az út patakmederré változott. Térdig érő vízben gázoltak, folyásiránnyal szemben. Egymásba kapaszkodva csúszkáltak az agyagos földön. Villámok sisteregtek a sötét égbolton, a villanásokat tüstént hatalmas dörrenések követték. Az erdő nyöszörögve panaszkodott. Egy meredekebb emelkedőn Annamária elesett, visszacsúszott s fekve maradt. Nem volt ereje felállni. Noki a kezénél fogva húzta…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Becsukom magam mögött az iskola kapuját. Végre! A szeptemberi kezdés minden évben kimeríti az embert. Szeretem az iskolaszagot, szeretem a gyerekeket, a zsibongást, de ma különösen nehéz napom volt. Zsong a fejem. Ki kell járnom, ki kell takarítanom magamból ezt a fáradtságot. Gyönyörű idő van szerencsémre, lágy őszi napsütés, felhő egy szál se. Sétálok egyet a parkban, bemegyek egy kávézóba. A sétálóutcán nyoma sincs a nyári forgatagnak. Szinte azonnal kiszúrom az utcasarkon régi kedvenc diákomat, aki szófogadó kisfiúcska, és különleges módon érdeklődik, és viszonyul a világ változásaihoz. A minap is kissé zavarba ejtő kérdésekkel traktált, hogy magyarázzam meg el neki, hogy egy úriember, hogy s miként szokott a gyengébbik nemnek udvarolni, mire én bevetve irodalomtanári…Tovább olvasom…
Lili először lépett be az iskolába. Az iskola híres volt művészeti képzéséről, és a kiválasztás módszeréről. Egy faragott kapun keresztül lehetett megközelíteni az iskolát, ám a kapu csodakapu is volt egyben. Az első pillanattól érezte minden új kisgyermek rezdülését. Az első hét után pedig mindenki tudta a művészet mely ágán válik tehetsége virágzóvá. A kapun a faragványok péntekre erősen átrajzolódtak. Volt, akinél írásjelek, volt, akinél apró színes képek és ecsetek jelentek meg. Lilinél egyre erősödő hangjegyek jelentek meg a kapun, és a tövében egy ökölnyi festett kavicson versenyzongora. Lili boldogan rakta zsebre kavicsot, mely művészeti élete legmeghatározóbb kavicsa lett.Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Minden nap, minden veszekedés, szorított rajta egy kicsit. Csengettek, Öcsi szaladt. Az ajtóban a platinaszőke Klaudia, a Barbiek egyik oszlopos tagja állt. Először megdöbbent a kisfiú kerek arca, húzott szeme láttán. Aztán kibukott belőle a nevetés. – Pitypangot, izé Ginát keresem. – Gida, a szobában van és sír – mondta a gyerek, rekedt, mély hangon, úgy artikulálva, mintha gombócok lennének a szájában. – Akarod, hogy megmutassam? Gyere. Kézen fogta Klaudiát, és bevezette. A lány az ágyon ült kisírt szemekkel, duzzadt, piros orral. A vendég alig leplezett fitymálással nézte a szoba két felét elválasztó polcot, a kopott bútorokat. Láthatóan kémkedni jött. – Kölcsön adnád a magyar könyved? Elhagytam az enyémet, és tudod, holnapra meg kell tanulni azt a verset. – Persze. De melyik…Tovább olvasom…