„megkönnyebbülés” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 08. 06:31 Dráma ❤️ 1 👁️ 16

A kislány egyik nap sírva jött haza az iskolából.
A tanárok többsége persze tudta, hogy örökbe fogadott kisgyerekről van szó, mégis, amikor Maya Napsugárt az osztálytársai gyilkos tréfákkal ugratni kezdték, szegény gyereket haza kellett küldeni igazolt hiányzásra hivatkozva az iskolából, mert a tanárok többsége kicsit gyáva meghunyászkodás címén képtelen volt elmondani neki, hogy mi is a valódi igazság.
Maya sírva, pityeregve szaladt át a lakatlanságba burkolódzó lakótelepen, ahol mindenki ismert mindenkit, és a személyes-bizalmas titkoknak is megvolt a saját helyük ebben a kicsit falanszterre hasonlító mikroközösségben.
– Szervusz, Mayácska! Hát veled meg mi történt? – kérdezte jócskán meglepődve az egyik vegyesboltban dolgozó, nyugdíjaskorú bácsi, aki ismerte a kislány szüleit, és a…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 20. 07:02 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 9

– Osztály, figyelmet kérek! – reccsen az osztályfőnök bölcs, komoly, tenor hangja, mintha egy operaénekes szólna hozzájuk. – Tüdővizsgálat lesz, ami annyit jelent, hogy egyesével mindenki beáll a gépbe, nagy levegőt vesz, bent tartja, míg mondják, aztán hazamehet! Amennyiben bárki randalírozik, viselkedésével megzavarja a többieket, az később az igazgató úrral fog elbeszélgetni a tantestületi szobában! Remélem, világos voltam?! – jelentőségteljesen a bandavezérekre pillant, akik a hátsó sorokat foglalták le a kibérelt buszban.

– Béla bácsi? Utána haza lehet menni? – kérdezi egyszerre elveszetten, mégis cserfes kíváncsisággal egy rafinált kislány, aki megállás nélkül szeret borsot törni mások orra alá.

– Eszterke! Mi nem volt világos?! Megcsinálják a felvételt a tüdődről, és utána…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 12. 04:26 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 11

Szürkés, agyongyűrött esőkabátot viselő, cingár férfi kézen fogta a kislányt, bezárta maguk mögött a vaskos méretű bejárati ajtót, majd az autó hátsó ülésén lévő szuperbiztonságos gyerekülésbe szíjazta be a kislányt, aki még fáradt volt a hajnali órák környékén, amikor közösen útra keltek.
A férfit kínzó bűntudattal egybekötött lelkiismeretfurdalás gyötörte, hiszen apja váratlan halála után kevés ideje maradt meglátogatni édesanyját és nagymamáját, annál inkább, mert mostanság, ha felhívta egyik-másik közeli családtagja, szinte majdnem minden esetben udvariasan, kellő megértő tapintattal inkább hárított, és igyekezett szándékosan kikerülni a felelősségre vonást afelett, hogy egy évben legalább egyszer rendesen meglátogathassa még életben lévő családtagjait.
A férfi szándékosan inkább…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2026. 01. 03. 20:09 Újév ❤️ 1 👁️ 20

Újév reggelén a toll az én kezemben remegett. Néztem a papírt, és éreztem mindazt, amit már megígértem valaha, majd csendben megszegtem. Most mást írtam: idén nem fogadok meg semmit. Furcsa megkönnyebbülés volt. Mintha végre nem magam ellen esküdnék. Közel érzem ezt a mondatot, mert nem követel, csak kísér. Nem tudom, sikerül-e „megtartani” – talán nem is kell. Inkább irányt mutat: lassabban élni, figyelni magamra, engedni a hibákat.

A papíron kevés szó van, bennem mégis több igazság, mint bármelyik korábbi fogadalomban. Nem fogadalmakra használom fel szavaimat, hanem a fájdalomból született szépirodalmi tehetségem kamatoztatására. Boldogabb, könnyebb, felszabadultabb évet kívánok magamnak és mindenki másnak is!