Szándékosan a pirkadó hajnal legelső sugaraival sétált ki kicsit magányosan, leszegett fejével a harmincas férfi. Középkorú szülei még javában aludtak, bár kétségtelen, hogy a családtagok többsége – kivétel nélkül – mind koránkelőnek számított. Valahogy mindig is megnyugtatta a hullámzás. Mintha hableányok vagy szirének édes-bús, romantikus énekét hallgatná, és a csönd falain csupán csak a zene éteri dallamai hatolhatnának át. A kis lélekvesztőnek tűnő komphajó éles, harsány kürtjelzést adott, amint befordult a hangulatos kis öbölbe, ami mellett a turisták rendszerint fürdeni szoktak. A kikötőben veszteglő, most csupán ide-oda libegő kisebb halászcsónakok szinte mindig jobb kedvre derítették. Sokszor eltöprengett azon, hogy mi lett volna, ha mennyasszonya őt választja ahelyett a jóval…Tovább olvasom…
Nagyon szerettem nagymamáéknál nyaralni. Mi kisvárosban laktunk, egy panelépület hetedik emeletén. Mamuskáék viszont vidéken éltek egy kis, szerényen berendezett házikóban. Nagyapám, Táti gyakran járt „guberálni” a szemétdombra. Na, nem egy klasszikusnak mondható szemétdombról van szó, de nem ám! Annak idején az ott állomásozó szovjet katonák szemétlerakatáról beszélek. Olyan sok kincset találtam ott. Játékokat, könyveket, rajzmappákat... Ezért is jártam szívesen oda. Egyik nap a botommal egy kavicsrakást túrtam fel, és láss csodát! Egy kis játékzongora bújt meg a kavicsok között. Olyan kis felhúzhatós zongora. Leporoltam, semmi baja sem volt. Hazavittem, és otthon Mamuskáék nagy „örömére” reggeltől estig szólt a zongoramuzsika.Tovább olvasom…
Sikerült eljutni párommal egy trópusi vidékre, ahol az ananászt többször eszik étkezésekkor, mint mi a paradicsomot. Zamatos, édesen állalácsurgós, amit nem lehet nem imádni. Nem hasonlítható az itthonról ismerthez. Rögtön eldöntöttük, hogy viszünk belőle a családnak. A reptérről kiindulva itthon hatalmas jeges eső kerekedett. Igyekeztünk a holmijainkat hamar bejuttatni a kocsiba, de a gyümölcsös szatyor a rohanásban szétszakadt, az ananászok elgurultak, a jég belevert a húsukba, szétloccsantak az aszfalton. Az ajándékok osztásánál elég szánalmas képet vágtunk, amit igazán értettek a többiek, hiszen remekül sikerült a nyaralás, de mégis az a fenséges íz nekünk nagyon hiányzott, amit a szeretteinknek szántunk.Tovább olvasom…
Nicola beleszületett a gazdagságba, édesapja nyugdíjba vonulása után megörökölte a Bank vezérigazgatói állását. Jóképű ifjú volt, de agglegényként tengette életét. Gyönyörű háza, hatalmas birtokkal és luxus kocsija, mindhiába. Az idő gyorsan elszaladt felette, már ő is nyugdíjba készült, még mindig jóképű sármos fickó. Persze túl van jó néhány kalandon és kapcsolaton, de nem találta meg az igazit. Ameddig fiatal volt, nem akarta elkötelezni magát és nem érintette meg annyira senki, hogy eszébe jusson a házasság. Később pedig mindenki már csak ki akarta használni és csak a pénzére pályázott, ez igazából visszafogta. Csodálta a szép nőket, de nem szerette az üresfejűeket. A másik ok, hogy imádta a munkáját és szinte minden idejét lefoglalta. Egy nő sem elégedett meg azzal a kevés idővel…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Apám szerette kioktatni maga körül a gyanútlan, kíváncsiskodó embereket. Mindezt gyilkos-cinikus, irónizáló hangnemben cselekedte. Szerinte ugyanis tisztességes bérekre lenne szükség, tisztességes óradíjazás fejében, és hogy az embereknek még ne kelljen plusz egy-két másodállást bevállalniuk, csakhogy jelképesen is döcögjön a megélhetés már egyébként is rozsdásan nyikorgó szekere. Csupán anyám igyekszik minden villámhárítós eszközzel hatást gyakorolni apám atombomba-indulataira, és lecsendesíteni az indulatait, átmeneti értelmetlenségig felidegesített hangulatát. Közelebbről ez úgy néz ki, hogy anyám közösen megpróbálja előbb férjét megvigasztalni pusztán azáltal, hogy mindent ráhagy, az összes kimondott alapigazságával együtt, míg engem bizalmasan félrehív egy félreeső helyre és a…Tovább olvasom…
Mira megáll egy pillanatra. Mélyen magába szívja a jellegzetes tengeri levegőt. Nem akarja elhinni, hogy itt van. A háta mögött négy kemény év áll, kezében a diploma. Nagyon büszke magára. Tanulás, munka, tanulás, vizsga, és kezdődött a kör elölről. Most vége, ez a nyár az övé. Na jó, csak ez a három hét, de akkor is az övé. Fent a szerény szállodai szobájában ott van minden, amire vágyik, amire itt szüksége lesz. Két könyv, fürdőruha és naptej. Ja, és a fogasra felakasztva a kis koktélruhája. Sosem tudja az ember, mikor találkozik a lehetőséggel, meg hát van éjszakai élet is. Lábát belefúrja a meleg homokba, arcát a nap felé fordítja. Mosolyogva fürdik a nap ölelésében. Lassan szétnéz, és elindul egy jó helyet keresni. Távolabb megpillant egy nádtetejű napernyőt, ami közelében nincs…Tovább olvasom…