Pamcsi család – Nimi Tiki őzike hátán

Napsütéses délelőtt volt.
A kis Pamcsik a virágos réten játszottak.
Gurultak.
Nevettek.
Játszottak.
Nimi is gurult.
Gurult, gurult, gurult.
Egyszer csak túl messzire gurult.
Be az erdőbe.
Megállt.
Körülnézett.
Megijedt.

– Jaj! Hol vagyok?
– Miri!
– Mó!
– Milu!

Kiáltott.
Kiáltott újra.
A pamacsa kék lett a félelemtől.

Egyszer csak valaki megszólalt.
– Szia!
– Te ki vagy?
Tiki volt az. A kis őzike.

– Nimi vagyok. Kék Pamcsi.
– Te ki vagy?

– Tiki vagyok. Az őzike.
– Eltévedtél?

– Igen – sírt Nimi. – Begurultam az erdőbe.

– Gyere.
– Ülj a hátamra.
– Kiviszlek.

Nimi felült Tiki hátára.
Az erdőben éppen Lumó papa gyűjtötte a harmatcseppeket.
Meglátta őket.

– Nimi!
– Tiki!

Odagurult hozzájuk.
– Köszönöm, Tiki – mondta. – Segítettél Niminek.

Amikor kiértek a rétre, a kis Pamcsik már gurultak is Nimihez és Tikihez.

– Nimi!
– Nimi megvan!

Nimi mosolygott.
A pamacsa újra sárga lett.

Aztán játszottak egy nagyot.
Tiki a hátára vette a kis Pamcsikat, és együtt énekelték:

Tiki, Tiki fut velünk,
rajta ülünk, nevetünk,
Tiki, Tiki jóbarát,
repít minket réten át.

Aztán a Pamcsik gurultak, gurultak, gurultak.
Tiki futott utánuk.
Majd megállt.
Elköszönt.

– Sziasztok!
– Hazamegyek!

A kis Pamcsik integettek.
– Szia, Tiki!
– Gyere máskor is!

Otthon mindent elmeséltek.
Titi mama nagyon meglepődött.
Este lett.
A kis Pamcsik elfáradtak.
Odabújtak a mamájukhoz.
A mamák átölelték őket.
Titi mama és Lumi mama együtt énekelték:

Tente baba, tente,
itt van már az este,
álomcsillag születik,
szeretetben ringat itt.
Mama súgja halkan,
csillag néz az égen,
puha párna, mama karja
vigyáz rád az éjben.

Pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
És édesen elaludtak.

Gyönyörű nyári estén a Szélfűház lágyan ringatozott.