Állandóan úgy érezte, hogy jószerivel totálisan kicsúszik a lába alól a talaj. Ha hajnalban felkelt, valósággal ólomsúllyal ereszkedett még szempilláira is az olmos, deklasszált fáradtság, és az ágy könnyen visszahúzta, mert egyáltalán nem volt kedve délelőtt fél tizenegynél előbb felkelni. Amikor a forgalmi dugókban üldögélt, és önmagában egyedül csupán csak azért imádkozott, hogy még jobban el ne késsen, miközben kedvenc The Corrs CD-jét hallgatta, folyamatosan azon agyalt, hogy miért alakította úgy az életét, ahogy. Rabszolgahajcsár, kellőképpen önző, autokrata főnöke – ha rajta múlott volna – jószerivel még a szuszt is könnyedén kisajtolhatta volna alkalmazottaiból, akiknek bezzeg sosem fizetett se túlórát, se béreken kívüli juttatást. Még szép, hogy nem! Elvégre, ha van haszon és…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Már az totál kész, meggondolatlan őrültségnek tetszett, hogy Amira tar kopaszra borotválta egy általa vásárolt hajvágógéppel mézszőkés hajzuhatagát, amire – főként – szülei voltak rendkívül büszkék. Legjobb barátnője Fruzsi ezt a dolgot még meg is fejelte egy afféle jellegzetesen csajos, „ereszd el a hajamat” típusú bulival egy szórakozóhelyen a belvárosi éjszakában, ahol egy közepes méretű műanyag csövön át jöttek az aperitifitalok és a húzós vodka- és tequila-mennyiségek, és miután Amira még csak tizenhét éves múlt, hellyel-közzel mivel soha az életben egyetlen korty alkoholt sem fogyasztott, úgy elázott, és csak részeg lett, hogy barátnőjének kellett furfangos kedvvel szó szerint kimenekíteni őt a főként üzletemberek és ügyvédek hódító flörtöléseinek gyűrűjéből. – Gyere csak csajszim!…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A negyven év körüli férfi egyszer csak úgy döntött, hogy temetőőrnek áll, és szabályosan kiköltözött a főváros határában álló, elhanyagolt, gondozatlan, totálisan lakatlan sírkertbe. A legtöbb kollégája valósággal értetlenkedve állt az eset előtt, hiszen – a maga módján – sikeresnek is nevezhető karrier állt már a háta mögött, és nem kellett kényszeresen a pénztelenség szellemétől rettegnie. – Édes öregem Konrád! Miért kell neked állandóan magad alatt vágnod a fát?! – kérdezte tőle kollégája, akivel már cirka tíz–tizenöt éve nagyon jól ismerték egymást, hiszen Konrád volt az esküvői tanú. – Nézd csak öregem! Egyszerűen már mindenből elegem van! – szögezte le, miközben az előre kikészített kartondobozokba igyekezett precízen bepakolni a saját maga dolgait. – A múltkor is kértem a…Tovább olvasom…